Kerstin Gier: Az álmok első könyve

A borító [Forrás: Moly]

Fülszöveg:

"Ez ​vajon tényleg lehetséges?

Liv Silber álmai az utóbbi időben meglehetősen félelmetessé váltak. Az egyik végképp nem hagyja nyugodni. Ebben az álomban egy temetőben járt éjjel, és szemtanúja volt, amint négy fiú komor hangulatú, mágikus rituálét hajt végre. Ezek a fiúk azonban nagyon is valós kapcsolatban állnak Livvel, hiszen Grayson és három barátja tényleg léteznek. Liv nemrég iratkozott be abba az iskolába, ahová ők is járnak. Tulajdonképpen egészen kedvesek. De ami igazán ijesztő – még az éjszakai temetőknél is sokkal ijesztőbb –, az az, hogy a fiúk olyan dolgokat tudnak Livről, amiket nappal soha nem ejtett ki a száján – álmában viszont igen.

Hogy miképpen, az tökéletes rejtély Liv számára, de egy jó kis rejtélynek Liv még soha nem tudott ellenállni…"

"Az otthon ott van, ahol a könyveid vannak."

Az ember azt hinné, hogy egy újabb tini fantasy a rengeteg között már nem tudja megnyerni magának. Álmodozó tinédzserek? Még rosszabb! Amikor a fiúk fülén habzik kifelé a tesztoszteron, a lányok megőrülnek a menstruációtól pont még arra vagyok kíváncsi, hogy miről álmodnak?! És igen, pontosan ezt akarom tudni.

Kerstin Gier neve nem ismeretlen a magyar olvasók számára, az Időtlen szerelem sorozata hatalmas sikernek örvend (méltán) kis hazánkban és a világon is. Nekem egyik kedvenc történetem, az előtt nem is olvastam még német szerzőtől könyvet így amikor kijött egy újabb trilógiája reménykedve csaptam bele. Mielőtt még valaki megszólna: ezt a részt már korábban olvastam, akkor is készültem a blogra írni, csak valahogy elmaradt a végén... bocsi, tudom, rossz szokásom. De most nagyon jegyzeteltem, úgyhogy beszélgessünk hát egy kicsit az álmokról és a német tinilányokról!

[Forrás: Tumblr]

Adott főszereplőnk, Liv Silber, aki megszokta, hogy félévente költözik a testvérével édesanyjuk óhaja szerint. Bolondos professzor az anyuka, aki egyszerűen nem a gyökérnövesztéséről híres. Ezúttal Londonba hozta a sors, az Oxfordon kapott állást, a két testvér pedig megbékélt a helyzettel és reménykedve várták a beharangozott vidéki kis házat. Ehelyett a reptéren egy kellemetlen büdös incidens után egy újabb kellemetlenség várta őket, név szerint Mr. Spencer, anyu új barátja. Aki eddig nem szerepelt a tervben. Kénytelen hát a két Silber lány - és elmaradhatatlan dadusuk Lottie - az új helyzethez igazodni és végül új barátokat szerezni. Ami bármennyire is könnyűnek hangzik, sosem az.

Liv Silber egy igazi átlagos lány, hál' istennek. Nem csodaszép, nem kitűnő tanuló, hanem csak egy lány, aki szereti a rejtélyeket és Lottie csodálatos süteményeit, emellett igazi túlélő típus, ak megszokta és megtanulta, hogy milyen az, hogyha félévente-évente kontinenst vált az ember. Ezúttal a ködös és esős Londonba sodorta a családjával az élet, remélhetőleg kicsit hosszabb időre, mint eddig. Karakterekből nincs hiány: csak a család 7 fővel számol, a suliban pedig megjelenik egy fiúkból álló négyesfogat, akiknek egyik tagja ráadásul Liv mostohatestvére is. Ez a kötet még igencsak az elejét vezeti fel az egésznek, de a lényeget már megtudjuk: a négy fiú, valamint Liv képes tudatosan álmodni és egymás álmaiba is bemenni. Természetesen ez nem megy annyira egyszerűen mindenki esetében, sőt, Olivia saját maga is először logikus magyarázatot keresne a dologra. Végül olyan démonidézős helyzetbe csöppen, amin mindenki csak nevetve, viszont a körülmények nem engedik, hogy az egészet egy vállrándítással elintézze. Felbukkan még Anabel, a csapat régi tagja, és ugyan nem ismerjük meg annyira ebben a részben, viszont remek katalizátora a további történéseknek.

A másik mozgatóerő, pedig egy pletykablog, a Tittle-Tattle, ami a középiskolájuk szereplőit figurázza ki és mindenről tud. Mindenről! Nagyon tetszettek a blogbejegyzések, szeretem, amikor így megjelennek ezek a felületek (lásd  pl. a Moxie esetében maguk az újságok). Viszont itt a végén található csattanóval nekem tökre lezárt történet érzetem lett egészen addig, amíg a végén el nem hangzott a sejtelmes mondat: még csak most kezdődik minden. Liv természetesen áll elébe a problémáknak, de nem egyedül. Aki animézik, vagy csak volt szerencséje egy animés íráshoz, az akár ismerheti a hárem fogalmát: amikor egy fiúszereplő van és rengeteg lány felbukkan, mind Őt akarja. Ebben az esetben pedig fordított hárem érzésem volt - főképp a mozitermes jelenetnél, de hál' istennek ez csak félrevezetés volt, mindenki megnyugodhat: nem lesz vérre menő tesztoszteron harc a kis Livért.

Kicsit emlékeztetett a Hollófiúk sorozatra (Maggie Stiefvater), legalábbis az alapfelállás, meg a természetfeletti jelenléte, de ez messze nem zavaró volt, sőt, kifejezetten érdekes, hogy ugyanaz a nemzetiség mégis másképp tudtak hozzáállni az álmokhoz. A karakterek közül Lottie a tökéletes dadus, istenieket süt (második kötet végén a vaníliás vigasztaló kifli receptje elérhető!!) és még a maga "tudatlan" módján is rengeteget tud segíteni a lányoknak.

Kiemelném még a kedvencemet, a testvért, Mia Silbert. Messze nem kap annyi szerepet, de remek humorfaktorral bír és ráadásul Ő is rejtvény kedvelő, igazi Sherlock Holmes rajongó, így már az elején kijelenti, hogy meg fogja fejteni Secrety, a fentebb említett blog készítőjének kilétét. Hogy mindenkit megnyugtassak: ez csak a harmadik kötetben fog neki sikerülni, így tessék magatokhoz venni ezt a remek fantasy történetet és álmodjunk együtt Livékkel! Néhol ijesztő, néhol nevetséges - de imádnivaló történet.

Téma: fantasy, paranormális, ifjúsági, álom

Korosztály: 14+ évesek

Terjedelem: 326 oldal

Kötés: puhatáblás/keménytáblás

Fordította: Szakál Gertrúd

Írta: Kerstin Gier
Eredeti cím: Das Erste Buch der Träume

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Megjelenés éve: 2013
Magyar kiadás: 2015

Amennyiben meg szeretnéd venni a könyvet, azt a kiadó oldalán meg tudod rendelni! 

Ne feledd: két könyvtől ingyenes a kiszállítás. (￣▽￣)ノ

Régi molyos értékelés (vagyis első olvasás után - 2018):

"Megint úgy jártam, hogy tologattam az értékelést, mert blogra szerettem volna az egész trilógiát felvinni. Most már úgy vagyok vele, hogy sosem szokott ennyi benn lenni nálam, inkább megírom itt, a jegyzet úgyis kéznél van, lehet jobban is járok ezzel.

Tehát:

A kezdés nagyon vicces, ez a sajtos jelenet annyira abszurd és váratlan volt, hogy kellően felkeltette a figyelmemet és csak olvastam és olvastam tovább… szerencsére kifejezetten olvasmányos, nem nyögvenyelős történet. Aranyos az egész szitu, új család, új élet, új emberek (már hatodjára); és itt megragadnám a lehetőséget, hogy kiégjek a külföldiek mindenkinek kell külön fürdőszoba mániáján. Komolyan, mi ez a népbetegség? Két szobás, egy fürdős lakás nem elég egy párnak, mert reggel hogy készülnek el? (idézet a Travel Channel Házvadászok sorozatából. Nonstop ott van, hogy nem elég egy fürdő. MÉGIS MIÉRT? Kezdjük azzal, hogy a fürdő és a WC külön van, tehát mindenki, akinél nem így van, azt sajnálom, mert az maga a pokol. Kedveséknél így van, de már ők is bánják). Itt meg Flo olyan hisztit levágott, mert kiderült, hogy beköltöznek, hogy irgum-burgum! Ezen kívül viszont jó karakter volt, remélem a továbbiakban sem lesz vele baj.

Az egész olvastán egy picit Hollófiúk érzésem volt, de ez úgy fest, hogy jobban meg lesz írva. Van tényleges történet, látszik, hogy hova szeretne eljutni az írónő, nem csak úgy bedobálja az információkat „nesze semmi, fogd meg jól” alapon. Olvasás közben meglepődtem ezen a démonidézős cuccon, csak nem tudom miért, amikor előtte meg álmokban járkáltunk minden gond nélkül. Kíváncsi vagyok nagyon, hogy a fiúk mit kívánhattak – legfőképp Arthuré a rejtély, mivel se nem tagadta, se nem megerősítette, amit a többiek (meg mi, Olvasók) is sejtettünk.

Hiányoltam a Huntington-kór jobb, tartalmasabb kifejtését. Ha bedobunk egy ilyen bombát, akkor legalább lábjegyzetben illene magyarázni kicsit, nem?

Összességében nagyon tetszett, örülök, hogy végül hitelt adtam a sorozat rajongóinak, azóta pedig berendeltem a sorozat maradék két részét is, remélem, azok is legalább ennyire tetszeni fognak, ha már a legutóbbi német írónőmben (Maggie Stiefvater) csalódtam."