Sziasztok, sziasztok!
Újra itt a Róka, és még mindig nem egy elemzéssel, vagy akármivel, aminek ténylegesen egyetlen könyvhöz és annak véleményezéséhez van köze, hanem egy csodálatos beszámolóval (vagy inkább kép mutogatással) az ünnepi könyvhétről!
Igen, ez az év ilyen jól sikerült, hogy Könyvfesztiválra is ki tudtam menni és most a Könyvhétre is. Tavaly szerintem pont ballagás volt, így buktam, de idén még Kedvest is kirángattam, hogy hadd morogjon a meleg, a távolság és a tömeg miatt. Szerintem teljesen megérte! ☚(ﾟヮﾟ☚)
 |
| Összes beszerzés, ajándék a Könyvhét jegyében (a 2 KMK könyv előrendeléssel jött házhoz) |
Őszinte leszek: elértem az évben azt a keretet, amit könyvekre akartam szánni. Tehát úgy indultam neki, hogy nem szeretnék vásárolni (könyvet), aminek a vége az lett, hogy kettőt vettem, de nyilván mindkettőt kedvezménnyel! De mielőtt idáig jutottunk elkezdem sorban mesélni:
- először is tiszta volt, hogy délután 3-nál előbb nem megyünk ki. Engem Benyák Zoli és Lakatos Levente dedikálás vonzott, azok pedig 4-kor és 5-kor voltak, így ráértünk,
- úgy találtuk ki még a hét elején, hogy bemegyünk Pestre ebédelni, és akkor majd utána kényelmesen kisétálunk, ennek az lett a vége, hogy túl meleg van, ezért nem is vagyunk éhesek, megettük a tegnapi vacsora pizza maradékát, és jól voltunk,
- még mindig rohadt meleg van - mit kéne felvenni, ami ápol és eltakar, de mégis nem sülünk meg benne? Jelezném, hogy én eredetileg rövidgatyában és trikóban akartam kimenni, párom (!!) mondta, hogy inkább az egybe ruhát vegyem fel, az jobb. (már itt gyanús volt)
Tehát, mire elkészültünk és mindenki felöltözött világosba, meg ilyenek, megindultunk. A klímás vonat után jó sz*r volt sétálni a Nyugatiban meg ilyenek, de legalább az árnyékos oldalon tudtunk menni. Mondjuk én itt tudtam meg, hogy párom a Zingbe most nem akar menni, majd max. utána. Mondom jó, haladjunk hát! És jött a kérdés:
"- Megnézted, hogy merre kell menni?- Dehogy néztem, úgy voltam vele, hogy majd a Zingben megnézzük.- Azt majd utána akarok enni, most nem vagyok éhes."
Gyors térkép fellő és tökéletesen felvázoltam: végig a Bajcsyn, majd végig a Deákon. És tényleg működött! :D
Kellemesen izzadva haladtunk hát a városban, amikor is a Deák térnél vizet osztogattak. Kedves azonnal vetődött, mert látta, hogy hűtött, kell neki.
"- How much? - kérdi a párom és már veszi is el egyébként a két zacskó vizet a hostess lányoktól.
- It's freeee - mondják neki boldogan és adnak nekem is egyet.
- Ne foglalkozzatok vele, csak buziskodik, egyébként magyar - mondtam én, lerombolva az illúziót."
Jelezném, hogy vették a poént, és Ők is röhögtek csak rajta. Mondjuk én már kevésbé, amikor láttam, hogy hogy fel van túrva a Vörösmarty tér és mit kell kerülgetni... még ha el is fért volna egymás mellett két ember, néhányan úgy gondolták, hogy inkább az út közepén gyalogolnak, nehogy tudjál haladni. Innen puszilom a mammereket! (￣▽￣)ノ
Majd megláttam az első standokat és örömmel közöltem, hogy MEGJÖTTÜNK.
Kedves azonnal padot akart keresni. Én meg térképet. Kinek mi ugye a fontos... :)
De a legjobb az egészben: FÁK! ÁRNYÉK! GYÖNYÖRŰ KILÁTÁS! STARBUCKS! jami?
Mondjuk a térképpel nem voltam kibékülve. Elég lagymatag megoldás volt, hogy felsorolták a kiadókat számokkal, majd a térképen volt négy sor, csoportosítva a számokat. Szerintem eléggé macerás volt azon keresgélni, hogy pontosan most melyik sor, melyik, nekem legegyszerűbb volt, hogy a Fumaxot belőttem 0. kilométerkőnek és mindent ahhoz viszonyítottam.
Nekem úgy tűnt, mintha ABC rendbe lettek volna számozva, de nem úgy kerültek egymás mellé... de teljesen, mindegy. Akit akartam, megtaláltam, nyilván célirányosan előbb Fumaxékat akartam megkeresni, aztán a Book24-et és akkor döbbentem rá, hogy kell egy térkép, mert fogalmam sincs, hogy hol lehet az Atheneum (igen, ott voltak, ahol bejöttünk, de mindegy). Mert az fontos! Hát lassan, de biztosan fél négy, még el kell jutni oda és lassan sorba állni... a sor, ez volt végül:
És nem Benyák Zoli, hanem Bíró Szabolcs sora. Nézegettem, hogy mindenki kezében az Anjouk van, lehet, hogy akkor új sort kéne kezdenem? Végül Andris, aki kamerázott jött oda aranyosan hozzám, hogy látja, hogy Zoli könyv van a kezemben, menjek oda nyugodtan, mert nincs más, aki oda vár. És tényleg!
Lehuppantam hát és aranyosan kértem A nagy illúzióba illetve Az utolsó emberig-be is egy aláírást. Utóbbit kértem diamondfox névre és ekkor ért az igazi jóleső meglepetés: EMLÉKEZETT RÁÁÁM ZOLTÁÁÁN!
 |
| Ez voltam én. Belül így visítottam :3 |
Bezony kedveskéim, nincs is ennél jobb érzés, amikor hobbiból itten írogatsz mindenfélét a blogra és emlékeznek rád, hogy írtál a könyvéről. (Amit itt el lehet ám olvasni!) És akkor még nem elég, hogy picit ideges volt és aranyos, de őszintén érdeklődött, hogy melyik volt a kedvencem, mit gondolok róla és csodaszép Ex Libris pecsétet kaptam az aláírások mellé. Kell ennél több? FENÉT!
Boldog vigyorral az arcomon léptünk hát le az első helyről és jött a gondolkodás, hogy rohadtul messze van még az 5 óra, amikor is Levente jön és aláír, addig mi legyen? Kedves leült végül egy padra, én meg még elmentem kóricálni, majd kitaláltam, hogy pisilni kell. De nem találtam meg a mosdót és kihez fordulhattam volna, mint Deidra_Nicthea-hoz, miszerint hol a fenében van a budi?! "Csak városi wc van, de az 250 Ft." Na, én épp pénzt kerestem, mert az első beszerzésemet épp kifizettem neki (Az Égett-hegyi könyvtár, helló 50%!), amikor is közöltem, hogy "aranyat pisilek én, hogy ennyibe kerül?!". Ezek után újra elindultam, de vak vagyok és nem találtam meg a WC-t (ami mellett ült a párom végig, de semmi baj, majd szerzek speckó szemüveget erre).
Ekkor jött az isteni szikra: aznap délelőtt láttam Deszy posztját, hogy csodálatos matchás valamit ivott a Starbucksban, és ha már ott áll a sarkon, akkor megejtem a dolgot és végre elvesztem az SB szüzességemet. Nos, fogalmazzunk úgy, hogy drága pisilés volt, a semmiért. Még azért sem érte meg. Egyébként miért kell 200 Ft-ot ráfizetnem arra, hogyha csóró tej intoleráns vagyok? (Innen üzenném annak, aki szója tejjel kérte szintén az ilyen frappuchinot és mégis nyomatott rá tejszínt, sima tejből, hogy nem fancy-skedjen és kérje simából, hogy maradjon azoknak, akik tényleg csórók, mint én, és kénytelenek növényi tejet inni.)
Tehát íme a csoda, ami majdnem 2.000,- Ft volt. Jelezném, hogy egyébként nagyon finom matcha íze volt, de nem ennyiért...
Közben egyébként ketyegett az óra, írtam hát páromnak egy SMS-t, hogy keresse meg és álljon be a sorba, mert szerintem így 3/4 ötkor már tuti vannak - és tényleg! Nem elég egyébként, hogy össze vissza irányították Őket, de sokan is voltunk. Mire megtaláltam a pavilonok mögött a tömeget tudtam, hogy nem fogunk hamar elszabadulni - mondta hát ennek a jó embernek, hogy üljön le a kolleginám mellé (aki a lányát kísérte el Wee dedikára, szóval még ismerősökkel is találkoztunk), hogy legalább ne unatkozzon. 20 perc múlva jött oda először, hogy jól látja-e, hogy semmit sem haladt a sor? És igen, jól látta.
És ismét megragadom az alkalmat: Emberek! NE HOZZÁTOK EL AZ ÍRÓ ÖSSZES MŰVÉT EGYETLEN DEDIKÁRA! Komolyan!! Ha két-három könyve van, akkor egye fene. De amikor már 5-6-7 és felette, akkor nagyon gáz, mert a mögöttetek állókkal csesztek ki! Konkrétan az első pár emberre ment el 20-25 perc, mert annyit írattak alá... kösz-kösz.
Legalább a mögöttem álló csajszival jót beszélgettünk, amíg totyorogtunk. Egyébként nagyon sokan jöttek arra és mindenki elborzadt, hogy mekkora a sor. Már nem azért gyerekek, de Ti ezek szerint még nem láttatok Böszörményi Gyula dedikálást! :DD Ahhoz képest ez aranyos volt, amúgy is itt 6-kor lezárták a sort, utána nem lehetett beállni. Cirka egy óra sorban állással el is jött a pillanat, hogy "az úr színe elé kerülhettem". Leírom, hogy hogyan zajlott a beszélgetés köztem és Levente között.
Főhősnőnk sorra kerülne, de türelmesen vár, mert még az előző ember szedi össze a cókmókjait. Írónk szól, hogy jöhet a következő nyugodtan.
- Jöhetek az úr színe elé? - kérdezte Róka.
- Az úr színe elé... az - somolygott Levente és magában tuti elkönyvelte, hogy nem normális a nő, aki leült elé. - Milyen névre szeretnéd?
- Évinek!
Mosolyogva figyelte, ahogy kacskaringós betűk jelennek meg a könyv első lapjain. Ami szép, az szép!
- És melyik volt a kedvenc könyved egyébként?
- A Bomlás! - vágja rá azonnal Róka.
- A Bomlás? - hökkent meg Levente.
- Igen, nekem az volt az első könyvem és azóta is az a kedvencem. Miért?
- Hát mert az sötét, meg gyilkosos és azt annyira nem szeretik...
- Micsoda? Az a legjobb! Nem sablon romantika, hanem nyomozós. Egyébként szívesen olvasnám a Dr. Lengyel sorozat következő részét. Csak úgy mondom - szúrt oda szemtelenül a lány. - Ja, ezt a könyvet már (megjegyzés: magát a Simlist akartam csak diamondfox névre, de Levente automatice írta, hogy Évi) "diamondfox" névre kérném szépen. Levente itt megállt és rápillantott.
- Diamondfox? Az nem pornós név?
- NEEEEEM - kérte ki felháborodottan Róka magának.
- Miért ez jut minden férfinak erről az eszébe? Csak lefordítottam a gyémántrókát.
- Ühüm, akkor Diamond Fox Úrnőnek írom alá - nevetett az író.
Mindezek után és még kettő beszólást követően készült egy selfie, aminél szintén ellőttük a pornós poént, hogy "pornós nézéssel" készüljön a selfie. Nos, azt a nézésemet otthon hagytam, sorry! :D
Mire összepakoltam és leléptem, megköszönve az aláírásokat (és remélve, hogy Gabriella Eld még ott van és várja a vásárlókat dedikára) még szintén elszállt egy pornós név poén, de azon már a párom röhögött. Nincs ezzel baj. De ismeritek a mondást: egy elefánt soha nem felejt!(ᓄಠ_ಠ)ᓄ
Még a sorba állás elején jött az értesítés, hogy Gabriella is este 5-kor kezdi a dedikát. Sejtettem, hogy le fogok maradni (meg egyébként nem akartam megvenni - még - az új könyvét), de mondtam Kedvesnek, hogy már csak azért menjünk vissza, mert amíg várakoztam rájöttem, hogy kell és pont. És nyertem, mivel még ott volt és ahogy kifizettem már fordultam is meg és vigyorogva szaladtam felé, hogy karcolja nekem szépen alá. Erre rajzolt bele a nőszemély, méghozzá egy "nemolvasó" hódot. Höhöhö. Szerintem sose kaptam még ilyen szépet. Köszönöm ♥ Azt is, hogy emlékeztél Te is rám. (^・ω・^ )
Ekkor végre elindultunk vissza a Nyugatiba (igen, mi állat módon onnan sétáltunk ki), és meghívtam a Kedvest, amiért ilyen hős volt a Zingbe egy burgerre, aztán pedig hazavonatoztunk. Koszosan és fáradtan, de szerintem teljesen megérte!
Egyet sajnálok, hogy nem találkoztam a molycis ismerősökkel, csak Barbival. Jeannel, alias Gabival telibe kerültük egymást (ő délelőtt volt, én délután), más pedig nem jött, mert máshol volt jelenése. A Duna korzó nagyon szép hely volt ennek az egésznek szerintem, sőt, megkockáztatom, hogy jobban el is fértek, mint simán a téren, de ez volt az első könyvhetem - és remélem, hogy nem az utolsó. :)
Ti miket vettetek? Meséljetek kommentben nyugodtan! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése