Michelle Hodkin: The ​Unbecoming of Mara Dyer – Mara Dyer eszmélése

A borító [Forrás: Moly]

Fülszöveg:

"Mara Dyer azt hiszi, az élete furcsább már is nem lehet, miután egy kórházban tér magához, és nem emlékszik, hogy került oda. Pedig lehet.

Amnéziája ellenére meggyőződése, hogy a barátait megölő, őt viszont titokzatos módon életben hagyó baleset nem egyszerű véletlen volt. Tényleg nem.

Nem hiszi, hogy mindazok után, amin keresztülment, lehet még szerelmes. Nagyon téved."

"Fél szemmel hunyorogva sandítottam rá. – Neked meg mi bajod van? – kérdezte. 

– Éppen ferde szemmel nézek rád – folytattam a hunyorgást. 

– Hát úgy festesz, mint akinek épp szélütése van."

[Forrás: Pinterest]

A történet azonnal a közepébe vágva kezdi el az egészet: Mara egy kórházban tér magához és pár pillanattal később kénytelen szembenézni azzal a ténnyel, hogy a legjobb barátnője és még két társa meghalt egy balesetben. Amit, csak Ő élt valahogyan túl. Valahogyan, ugyanis Mara elvesztette az emlékeit arról az estéről, így egyedül Ő tudhatja, hogy mi is történt valójában. Ha a gyász nem lenne elég, a családját meggyőzve elköltöznek - egyfajta menekülésként a történetek elől. Főhősünk próbál visszaemlékezni, de egyelőre semmi. Új suliban kell kezdeni az év közepén, ráadásul egy puccos magánsuliban, ahol azonnal megjelenik a suli szemét ribanca, valamint a rosszfiú hírében álló sármos hősünk is. Azonban a szokásos tinigondok mellett Marának meg kell küzdenie a múlt és a mindennapok démonaival, akik hol hallucinációként, hol egy hangfoszlányként jelennek meg előtte. És kicsoda pontosan a sármőr? Miért nem hagyja békén Marát és fut a többi lány után? Mi történt azon az estén? Mi történik Marával? Ezekre a kérdésekre próbálunk választ keresni vele együtt.

Tisztázni kell, hogy egy kihívás miatt döntöttem úgy, hogy gyorsan újraolvasom a könyvet, a második rész előtt még kapóra is jött az emlékezet frissítés (hogy aztán falat kaparva várjam a harmadik részt, amiről egyelőre nincs más hír, csak hogy talán nyáron jön). Már első olvasáskor is lenyűgözött a thriller és a pszichológia finom keveréke az egész történetben. Elvégre, az Olvasó mindig igyekszik a főszereplővel együtt megélni a történetet - itt viszont még Mi is elbizonytalanodunk Marával együtt, hogy valóban láttuk azt az alakot? Valóban hallottuk azt a nevetést? Vagy tényleg kezdünk megőrülni? Miért ilyen szexi Noah Shaw?

Bizony, akármennyire is ellene vagyok a könyvbeli boyfriendek imádatának, együtt zúgunk bele Noah-ba főhősnőnkkel. Nincs mese, a srác a pimaszságával, a csodálatos szemeivel és a szerteálló hajával mindenki szívét megdobogtatja.

És most, hogy teret engedtem egy kis fanservice-nek, beszéljünk magáról a könyvről: egy olyan érdekes és izgalmas történet bontakozik ki szép lassan a szemünk előtt, ami szerintem igen ritka a VP-k és úgy a tinifantasyk világában. Mara háttérországa egyértelműen a bátyja, Daniel, akiért szerintem mindenki összetenné a két kezét - de maga az egész családja normális, kivéve az anyukája, aki nekem túlságosan ellenszenves a hozzáállásával a lánya gondjaihoz. Az eleje után  - temetés és az Ouija tábla miatt - azt hittem, hogy sokkal hamarabb vissza fog térni az eltemetett emlék; és az is érdekes volt számomra, hogy Noah titka mennyivel később derül ki, mint Mara adottsága.

Egy picit soknak éreztem a pluszt a történetben, több volt az üresjárat, ami érdemileg nem tett hozzá semmit a történethez, például a jelmezes buli. Azon kívül, hogy felvezette Noah titkos családját és Mara féltékeny lehetett nem igazán éreztem szükségét.

[Forrás: Smoke feeling]

Aztán ezt el is felejtettem, mert megint beszippantott az egész, az utolsó 10 fejezetnél robban csak le igazán az Olvasó agya. Ömlik a rengeteg információ, őszintén káromkodnak (ezt mindig is szerettem a könyvekben, ha lemerték írni); és ahogy olvastam rájöttem, hogy a sokak által ismert Never, never sorozat innen koppintott. De komolyan! Aki olvasta mindkettőt, sejtheti mire gondolok: [spoiler!] arra, hogy mindkét könyvben emlékeket keresnek és egy random negyedben találják meg a választ, aztán eltűnik az egész ház, amikor újra mennének. Annyira nyilvánvaló nyúlás, hogy valami hihetetlen. Csodálkoztam is a Never, never olvasása közben, hogy ez nekem miért ennyire ismerős... nos, ezért. [spoiler vége!]

De a könyv vége az igazi pofon szerintem: a bírósági jelenet és Mara kiakadása a rendőrségen. Először nagyon sajnáltam, hogy nem volt nálam azonnal a folytatás, de végül ez elfelejtődött és inkább beszereztem saját példányban mindkét részt - amihez már csak a harmadik hiányozna; hogy a Noah kiegészítő sorozatot ne is említsem. 

Ezt a Mara Dyer sorozatot pedig szívből ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy kicsit thrilleresebb YA sorozatot olvasni a rengeteg romantikus Vörös Pöttyös közepette.

Téma: ifjúsági, thriller

Korosztály: 14+ évesek

Terjedelem: 444/448 oldal

Kötés: puhatáblás, keménytáblás

Fordította: Komáromy Zsófia

Írta: Michelle Hodkin
Eredeti cím: The Unbecoming of Mara Dyer (Mara Dyer 1.)

Kiadó: Könyvmolyképző Kft.

Megjelenés éve: 2011
Magyar kiadás: 2015