Kirsty Moseley: The Boy Who Sneaks in my Bedroom Window – Álmaim őrzője

A borító [Forrás: Moly]

Fülszöveg:

"Volt egyszer egy lány.

És egy fiú.

Meg egy ablak.

Amber Walkert és a bátyját, Jake-et bántalmazza az apjuk. Egy éjszaka Jake legjobb barátja, Liam észreveszi a zokogó Ambert, és bemászik a szobája ablakán, hogy megvigasztalja. Ezzel kezdődik szeret/nem szeret-kapcsolatuk, ami meghatározza a következő nyolc évet. Liam mára magabiztos csajozógép lett, aki egyetlen csaj mellett sem tud kikötni, még sohasem volt igazi barátnője. Amber máig nem dolgozta fel a bántalmazó apjától elszenvedett lelki sebeket. Ő és Liam bizarr párost alkotnak. A kapcsolatuk mindig is viharos volt. De mi történik akkor, ha Amber egyszer csak máshogy tekint a bátyja legjobb barátjára? És mit szól a túlféltő báty, amikor megtudja, hogy a húga és a barátja egyre közelebb kerülnek egymáshoz?

A legmeghatóbb történet arról, mire képes a szerelem."

Ez a legnagyobb bullshit a fülszövegek történetében, amihez valaha szerencsém volt. Pedig azért valljuk be, majdnem 600 befejezett könyvnél járok, és volt köztük egy-kettő elég furcsa... de ez eléggé viszi a prímet.

Tehát: ahogy a sablonosság fentebb leírja, ez egy hatalmas szerelmes történet két tiniről, akik egymásra találnak, mert a szerelem mindenre képes (is). Erre beszúrnék egy mémet:

Van egy szexi szomszéd srác, Liam, illetve a béna Amber, akinek annyi esze van, mint egy maréknyi lepkének és ezek ketten egymásra találtak a legbizzarabb pillanattól kezdve. Jó, most megpróbálom komolyra fordítani egy kicsit legalább a szót: a történet azzal kezdődik, hogy Amber visszaemlékszik a gyerekkorából egy estére, amikor minden tök jó lenne, tiszta idill: anya főz, mert apu jön haza a munkából és éhes lesz, a gyerekek pedig csendesen játszanak. Igen ám, de ahogy mesél Amber máris lejön az alap: apa néha igencsak ideges, ha rossz napja volt. És olyankor hirtelen üt. És nagyot.

Konkrétan veseszaggatósan nagyot képes egy 6-8 éves gyerekbe rúgni, ha épp felidegesíti. Erre anya mit csinál? Megpróbál csendesen nyugtatni. Már itt felment bennem a pumpa, hogy mégis hogy engedheti ezt egy anya. Én nem vagyok közismerten az az anyatípus, de az ilyet szemenköpném. Tudom-tudom, nem olyan egyszerű egy bántalmazó kapcsolatból lelépni, de itt a gyerekedet verik a szemed láttára véresre te állat! *mély levegő*

És ez még csak az első fejezet volt kedveseim, már ekkor féltem, hogy Niitaanak igaza lesz és ez egy fostalicska könyv. Megszívtam magam, velem nem fog egy csóré VörösPöttyös kicseszni, alig pár oldal, nehogy már! Szóval újra nekiveselkedtem és kisebb-nagyobb megszakításokkal letudtam az egészet. Még szerencse, hogy rászoktam a jegyzetelésre, mert nem győztem a hülyeségeket kiírogatni.

Kezdjük is el a remekbe szabott értékelésemet! (Eddig csak kiakadtam.)

A lengyel kiadás gyönyörű borítója [Forrás: Moly]

Ahogy fentebb leírtam a kezdést, onnan folytatom: kiderül, hogy az egészet újraálmodta Amber, azt a pillanatot is, amikor a szomszéd kissráccal Liammal egy néma egyezséget kötöttek és azóta minden éjjel együtt alszanak. Nincs is annál jobb, hogyha arra kelsz, hogy egy közeli ismerősöd farka a reggeli erekció miatt beleáll a hátadba. Hmmmm! Vulgáris lennék? Nem hiszem. Legalább ötször le van írva a kötetben, hogy Liamnek reggelente mekkora a dákója és a későbbiek során erre hogy rájátszik Amber is (a látens cafka?). Vicces egyébként, hogy Amber csak "terápiának" és egy bunkónak tekinti a szomszédot, aki nem mellesleg a testvére legjobb barátja is; mégis, teljesen nyilvánvaló Liam viselkedése, süt róla, hogy tetszik neki Amber, talán jobban is, mint megérdemelné. (Később pedig be is igazolódik a kijelentésem.)

És az újabb agymenés: Angyal. Liam úgy becézi a lányt, hogy Angyal. Falat (buszablakot igazából) kapartam már tőle, ennél bénább és nyálasabb, csak a Nyuszi lenne. De tényleg, miért olyan nehéz picit kreatívabbnak lenni? Később ugyan Liam anyukája gonosz módon elárulja, hogy miért gondolja azt Liam Amberről, hogy Angyal és kegyetlenül cuki, csak nem egy 6 éves kisfiútól. Attól inkább ijesztő szerintem, de végül elfogadtam, hogy jó, akkor most már örökre Angyal lett Amberből. Ezen is túllendülve érdemi történet még mindig nem bontakozott ki a szemeink előtt, csak sodródunk a hétköznapokban a hőseinkkel, akik szívatják egymást, mert ugye óvodában vagyunk és nem középiskolában, ahol simán odamegyünk a másikhoz, hogy "helló, tetszel, járunk?". :)))) 

Természetesen ezen is túltettem magam, mert én egy hős vagyok és az Olvasókért teszem, hogy Őket megkíméljem az értelmetlen vásárlástól és olvasástól (apropó, ezúton és köszönet az értékelésekért, mert nem vettem így meg, pedig anni kívánságlistás volt).

Egész hamar kiderül, hogy nem elég, hogy az apjuk egy agresszív állat volt, de még molesztálta is Ambert. A kiscsaj pedig 13 évesen eldönthette, hogy óhajt-e terápiára járni, vagy sem. Na, mármost: ilyen nincs. Egy gyerek nem dönti el, hogy majd Ő feldolgozza egyedül a történeteket - azt sem tudja, hogy mi történt, csak annyit fogott fel, hogy rossz. Mint felelős szülő legalább pár alkalomra elküldöm a lányomat, ha megtudom, hogy az apja gyerekként molesztálta! NEM PEDIG RÁHAGYOM. HÁT JÓL VAGY? *ismét mély levegő*

Ezt a vonalat tovább gördítve pedig látszik, hogy az szerző semminek sem nézett utána. Az addig oké, hogy kitalált egy alapot, romantikával megoldva, de a körítés nagyon rossz lett. Egy tinédzser nem nedvesedik be azonnal, hogyha csókolózik valakivel - az a tinédzser semmiképp, akinek az ilyen mozdulatoktól, érintésektől görcs áll a gyomrába. Ez a szál borzalmasan hiteltelen volt, konkrétan a könyv elején Liam megfogja Amber karját a suliban, aki erre pánikrohamot kap. Kb. 5 fejezettel később, meg simán "lángol a bőre az érintésétől, úgy kívánja". (És akkor a szoftpornós megfogalmazásról még nem is beszéltem). Mondjuk a legnagyobb baj Amberrel volt. Ennyire buta lánnyal én rég nem találkoztam egy könyv hasábjain - hozzá képest Lara Jean az új legjobb öribarim. (Nem viccelek.)

A testvére, Jake egy túlféltő bátyj, akit nagyon is bírtam, bár Liammel szembeni tiltakozását nem egészen tudtam elfogadni, annak fényében meg pláne, hogy egy beszélgetés után meggondolta magát.

És hát adott maga Liam, aki egyszerűen túl jó Amberhez, meg úgy mindenkihez. Őszintén szereti ezt a hülyét, de azt mondjuk nem tudjuk, hogy pontosan miért - addig oké, hogy gyerekként valahogy képes volt kijelenteni, hogy belebolondult, de hogy ez kitartott később is, közben meg semmit sem tud róla, csak együtt alszanak. Ez másik megvilágításban egy new adult regény lenne a felnőtt egyéjszakásokkal - de még abban is több a logika, mint ebben. És a legfontosabb jelenethez még el sem értünk, ami betette igazán a kiskaput.

Az írónő, Kirsty Moseley [Forrás: Goodreads]

Ha még itt vagy, akkor egy hatalmas ölelés, mert szerintem ilyen hosszú értékelésnek csúfolt valamit még nem írtam ide. De a csodálatos romantika után beüt a ménkű: apa újra megjelenik a városban. Ha ez nem lenne elég, valami furcsa dolog történik hirtelen Amberrel, aminél én már tudtam, hogy fel akarom rituálisan gyújtani a könyvet. Kezdjük a kiinduló ponttal: a két főhősünk összejött és az érintésfóbiás Amber, aki két oldallal korábban azt állította, hogy nem akar két hét együttjárás után lefeküdni a barátjával elmegy egy klinikára, hogy tablettát írasson fel. Ezzel csak két baj van:

1.  kijelentette, hogy nem szerelmes még Liambe;
2. a srácról tudja, hogy Casanova volt és képes lenne vele azonnal gumi nélkül szexelni.

Ezzel tényleg csak nekem lenne bajom?! Hol van a józan ész? És még dicsértem is a szerzőt annál a momentumnál, hogy tényleg elment a klinikára Amber és íratott gyógyszert, meg óvszert is kapott; az elsődleges, célzott korosztálynak szerintem nagyon is jó dolog, hogyha látja egy könyvben, hogy szükséges lépések ezek. De a körítés ismételten rossz, a végeredményről már nem is beszélve.

[spoiler!] Hogy lehet valaki ekkora idióta, miközben elméletileg jó tanuló? Egy gyógyszertájékoztatót nem képes elolvasni, hogy hogyan kell szedni a tablettát? Aki hülye, haljon meg. És mindehhez még hozzájött az a bullshit, hogy megtartanák. 16 évesen képesek meghozni a szerintük helyes döntést (bocs, Liam 18), hogy felnevelik. Otthagyják a sulit, dolgoznak, csak azért, mert valamilyen indíttatásból úgy érzik, hogy bölcs döntés. És így kerülnek az emberek az MTV Teen Moms műsorba. [spoiler vége!]

A vége természetesen brutális megoldással szolgál, fater megoldja a gondokat - épp ezért megint nem értem, hogy miért lett Vörös Pöttyös könyv. Ennek nem itt a helye, ebbe a kategóriába a fantasy-romantika tartozik még maximum a sima romantikán felül. Ez olyan elemekkel kooperál, amiért én máshova tenném mindenképp. Ezen felül pedig a legvége az "5 év múlva" fejezet meg tömény nyál. Kifacsartam a könyvet és jó messzire elhajítottam, hogy ne is lássam. Szaladtam vissza a könyvtárba vele és őszintén mondom: ha tehetném, törölném az emlékeimből. Logikátlan és a legrosszabb, hogy jónak hiszi magát.

Téma: ifjúsági, bántalmazás, barátság

Korosztály: 14+ évesek

Terjedelem: 406 oldal

Kötés: puhatáblás

Fordította: Stumpf Andrea Mónika

Írta: Kristy Moseley
Eredeti cím: The Boy Who Sneaks in my Bedroom Window

Kiadó: Könyvmolyképző Kft.

Megjelenés éve: 2011
Magyar kiadás: 2018