Colleen Hoover: Maybe Someday - Egy nap talán...

A borító [Forrás: Moly]

Fülszöveg:

„Egy ​mindent elsöprő szerelem csodás, mégis valószerű rajza. Csupa érzelem, csupa bonyodalom.” – Tracey Garvis Graves, New York Times bestsellerszerző

A huszonkét éves Sydney élete maga a tökély: egyetemre jár, jó állása van, stabil kapcsolatban él egy remek sráccal, Hunterrel, és a legjobb barátnőjével, Torival közösen bérel lakást. De minden megváltozik, amikor rájön, hogy Hunter megcsalja, és egyik pillanatról a másikra el kell döntenie, hogyan tovább. 

Sydney egyszer csak vonzódni kezd a titokzatos, jóképű szomszéd sráchoz, Ridge-hez. Nem tudja levenni róla a szemét, és valósággal megbabonázza a fiú szenvedélyes gitárjátéka esténként az erkélyen. Ridge sem közömbös iránta, és hamarosan ráébrednek, hogy több szempontból is szükségük van egymásra. 

Az Egy nap talán egy szenvedélyes történet barátságról, megcsalásról és szerelemről, ami az első oldaltól kezdve beszippantja az olvasót Sydney izgalmakkal teli világába.

„Csodálatos lelkek. Csodálatos dalok. Csodálatos történet.” – GwendolynGrace, LibraryThing

„Egyedi, más, mint a többi… ne habozz, olvasd el!” – Tamara Webber, New York Times bestsellerszerző, az Egyszeregy írója

Megint egy CoHo értékelés, megint megcsúsztam vele, de nézzétek el nekem Kedveseim, minden a főnökség és a munka hibája. Értitek? Ilyenekkel fárasztanak, hogy dolgozni kell. Bah!

Maybe someday collage [Forrás: Pinterest]

Tehát: adott megint egy ifjú tehetséges lányunk, aki természetesen tök önálló és természetesen nem ügyvédnek, vagy könyvelőnek tanul, hanem zenésznek. (Azt hiszem nem szoktuk így mondani, de értitek a lényeget.) Egy albérletben lakik legjobb barátnőjével Torival Sydney, történetünk főszereplője – egyrészt itt megmutatkozik, hogy az amcsik mindenre azt hiszik, hogy menő lesz névnek, akár város, akár egy főnév; másrészt borzalmasan sablonossá teszi a karaktert. Azt hiszem a hétköznapiságot akarná ezzel erősíteni CoHo, de ehelyett csak idegesítően semmilyenné vált a csaj. Tehát: adott egy fiatal csajszi, stabil kapcsolatban Hunter nevű barátjával (Főnév, huehue) és minden szép és jó. Egészen addig, amíg fel nem bukkan egy srác az egyik erkélyen és nem áll neki zenélni. Amiben Sydney beleszeret – természetesen a zenébe, te kis csacsi! Hiszen boldog Hunterrel az oldalán, aki viszont szereti. Épp a szülinapja közeleg főhősnőnknek és várja, hátha kap egy meglepetés bulit a két jó barátjától. Nos, meglepetés lesz, buli annál kevésbé. 

A szomszéd srác Ridge egyébként egy tök aranyos idegen elsőre, majd level up-ol a "Megmentő" szerepére úgy két fejezettel később. Egyébként tök erősen kezd a történet: Sydney áll az esőben és nem tudja, hogy hogyan tovább. Legalább valami normális dráma lett volna, de erre a tök nyilvánvaló kiderült: Hunter és Tori keféltek a háta mögött. Ő meg azt hitte, hogy azért találkoztak, hogy megszervezzék az ő buliját. Már itt mínuszba zuhant a történet nálam. Aki ennyire gerinctelen féreg, hogy kapcsolatban megcsalja a másikat, az nem érdemel semmit. Se bocsánatot, se magyarázatot. Ha a másikkal akarok lenni, akkor miért ragadok a kapcsolatban? B terv? Biztonság? Nekem ez annyira embertelen, hogy muszáj volt mély levegőt vennem és úgy folytatni a sztorit. Ami szépen lassan kibontakozott, de vicces, mert nem olvastam egyébként el a címkéket a könyvön, pedig talán nem lepődtem meg volna azon a tényen, hogy Ridge siket. Itt ezt nem tudom hova tenni: nem ismerek egyetlen siket zenészt sem, aki úgy született és mégis képes a rezgésekkel dallamot alkotni. Ilyen szerintem nincs. (Ha van, hozzátok a köveket! Meg a példákat is.) Később persze kiderül, hogy Ő is kapcsolatban van és NYILVÁN az Ő oldalán is valami hatalmas tragédia történt. Azért valljuk be: hosszú távon igencsak fárasztó, hogy Hoover egyszerűen nem képes vidám történetet írni. Mindegyikbe kell a dráma, de az a baj, hogy kevés könyve van és mindegyik ugyanazzal kooperál. Ha mindben lenne egy picit egyedibb megoldás, azzal nem lenne bajom, de egy kaptafára készíti az összesét. 

Kanyarodjunk vissza akkor a történet mozzanatainak elemzésére! Valahol ott tartottam, hogy Maggie felén is valami nagy dráma húzódik a háttérben. Ez természetesen pipa. Aztán megint minden tele van dalszövegekkel. Rájöttem a tutira: CoHo igazából költő szeretne lenni, de annyira fél kiadni, hogy kitalál a versek köré egy sztorit. Hát… egyiket se ajánlanám neki. Ezeket már a Slammednél is ignoráltam, valahogy sosem bírtam a verseket, de itt kifejezetten zavart, ahogy megtörte a történetet, pedig a „része” volt, hogy úgy mondjam, hiszen ebben vallották meg a nagy érzelmeket. Természetesen. A részeg csajos jelenet a következő, aminek semmi értelme nem volt és pluszt sem adott a történethez, melltartósról nem is beszélve. Ismét nagyon lefelé zuhan a csillagozás…

Ezek után beficcent az isteni mondat: "Költözz el, kérlek!" Én meg így. ANYÁD.

Hogy lehet valaki ennyire surmó? Mondanám, hogy beszéljék meg, de ugyebár szó szerint ezt nem lehet, de akkor is elméletileg felnőttek és nem hormonzavaros tinik – ehhez képest ez a sunyi megoldás jutott eszébe, hogy beleírta a tenyerébe. Hmmm. Oké. 

"I need someone who is willing to watch me brave the ocean
and then dare me not to drown." /Maggie/ [Forrás: Pinterest]

Aztán ahogy haladunk a könyvvel megint ott tartunk, hogy Sydney egyedül van, tiszta szomi, aztán még sincs egyedül, mert a másik poénos srác segít neki (akinek már nem tudom a nevét, akkora egyéniség volt. Jason?). És itt jöhetne be a képbe egyébként a tökéletes érdektelenség: mindenki éli tovább az életét. Erre nyilván kiderült még a végén, hogy Maggie halálos beteg, Ridge kb. szánalommal vegyes szerelemmel viseltetik iránta, ezért van vele. És tudjátok mi a legjobb az egészben? Maggie. Komolyan mondom, a csaj egy normális karakter, normális magyarázattal a végén a szakításra – erre elolvassa más üzenetét. Igazi díva lehetett volna, de itt elrontotta nagyon, ez gerinctelen húzás volt. 

És a tényleges vége pedig annyira cukor, annyira idilli: őszintén, ki az a férfi-nő páros, aki első alkalommal azonnal elélveznek és ráadásul egyszerre? Ilyen még a pornóban sincs! (Azaz nem tudom, de még oda is abszurd.) Tiszta Slammed lett a vége a nagy színpadi vallomással. 

Nekem meg újabb elpocsékolt órák CoHo-ra. Komolyan, utáljatok érte, de az Ugly Love esetén láttam a reményt. A Verityben még nagyon bízom, az angol olvasók dicsérik, csak ugye azok eleve CoHo fanok. Hátha a thrillerben is tud alkotni. 

Ezt meg ne olvassátok el. Borzalmas.

Téma: dalszöveg, fogyatékosság, romantika

Korosztály: 16+ évesek

Terjedelem: 392/390 oldal

Kötés: puhatáblás, keménytáblás

Fordította: Barthó Eszter

Írta: Colleen Hoover
Eredeti cím: Maybe Someday

Kiadó: Könyvmolyképző Kft.

Megjelenés éve: 2014
Magyar kiadás: 2018