Cassandra Clare: Csontváros

A borító [Forrás: Moly]

Fülszöveg: 

"Gyilkosság ​tanúja lesz – a tizenöt éves Clary Fray aligha számít erre, amikor elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba. Az elkövetők: három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser. 

A holttest aztán eltűnik a semmibe. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi, még egy vércsepp sem bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán?

Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? 

Az Árnyvadászok tudni akarják…

Cassandra Clare lendületes, sziporkázó és végtelenül lebilincselő regénye szórakoztató, vad utazásra visz. Azt fogod kívánni, bárcsak sose érnél az út végére."

"– Mi ez? – robbant ki belőle, miközben Claryről a társaira pillantott, mintha ők tudnák, hogy került oda. – Egy lány – mondta Jace, aki lassan összeszedte magát. – Nyilván láttál már lányokat, Alec. A húgod, Isabelle is lány."

Clary egy 15 éves lány, aki egy kétes szórakozóhelyre megy be legjobb barátjával egy este, Simonnal. Ott olyat lát, amit nem kellene: egy csapat fiatal megöl egy punk srácot, aki porrá oszlik - s ráadásul csak Ő látta az egészet. Később egy felolvasó esten vesz részt Simonnal, ahol újra találkozik az egyik fura gyilkossal, akit Jace-nek hívnak. Édesanyja eközben próbálja elérni és megbeszélni a korábbi veszekedésüket, s mire Clarrisa felveszi a telefont, kiderül, hogy hatalmas gondban vannak. Hazarohan, s nem talál ott mást, csak egy furcsa lényt a felforgatott lakás közepén, ami természetesen arra hajt, hogy kinyírja.

Pár nap alatt felfordul Clary élete és kiderül, hogy az anyja nem egészen az, akinek mondta magát és ráadásul, a mesékből ismert lények mind valóságosak.

A graphic novel borítója [Forrás: Pinterest]

Én botor lélek, előbb láttam a könyvből készült filmet, mint olvastam volna. Régóta a várólistámon volt és most annyira ráértem (értsd vizsgaidőszak megkezdődött), hogy neki is estem. Aztán egy nap alatt meg is voltam vele a hazafelé úton. És, hogy tetszett-e? Nagyon!

A történet érdekes és fordulatos. Sokkal jobban kidolgozott a könyv, sőt, megkockáztatom, hogy a film még csak reklámnak sem jó, mert akinek esetleg tetszett a mozgóképes verzió csalódni fog benne, mert a könyv teljesen más. A karakterek és az alapkoncepció ugyanaz, ellenben a vége teljesen más a sztorinak. Sokkal, de sokkal többet ad!

Én sosem voltam a filmes adaptációk ellen, de ezt igazán békén hagyhatták volna. Hál' istennek képes voltam egész hamar elszakadni a színészektől és megalkottam a fejemben a saját kinézetüket a karaktereknek (ez főleg Jace esetében volt fontos, mert nagyon utáltam a film közben is szerencsétlent - inkább volt egy beesett arcú vámpír, mint Árnyvadász).

A karakterek mind érdekesek és összetettek. Clary a főszereplőnk kissé idegesítő, de hisz' csak 15 éves, most kellene kamaszodnia normális világfájdalmas problémákkal, mint a fiúk, a smink, a bulik, meg a kinézete. Erre az anyjával összeveszik, lát egy gyilkosságot - amit senki más rajta kívül, furcsa embereket is és mire észbe kaphatna, az édesanyját elrabolták, egy furcsa lény van a lerombolt lakásban, ami ráadásul meg is akarja ölni Claryt; a furcsa emberekről kiderül, hogy Árnyvadászok és ha ez még nem lenne elég: valószínűleg a lány maga is az.

Ebben az a szép, hogy ez öröklődő képesség - ergo anyu hazudott. Sokat. Végig egész eddigi életében. Ezzel meg is van az alapkoncepció, ami néhol aggódásba és néhol haragba csap át: miért hazudott anya? Miért nem ébred fel anya? Hol van?!

Clary karaktere viszont még messze nem elég kiforrott, de hát erre Cassandra Clare-nek még öt könyv a rendelkezésére áll, hogy jól meglepjen. Aztán a többiek: Jace az ügyeletes szépfiú, Simon a legjobb barát - aki természetesen szerelmes Clarybe (itt is az ékes bizonyíték, hogy lány és fiú között nem létezhet barátság, az egyik mindig többet szeretne), Alec a meleg testvér, Isabelle a domina, Magnus a boszorkánymester, Hodge az öreg és megtört bölcs. Rövid jellemzések - de nagyon sokat takarnak. Jace volt számomra az egyik legerősebb jellem a történet során, keveset tudunk róla, mégis nagyon könnyen felkeltette az érdeklődésemet, pláne, amik a végén kiderültek... (nem bírtam magammal, rákerestem, szóval sikerült le is lőnöm magamnak a poént). (Szerk. megjegyzés: Soha ne csináljatok ilyet!)

Magnus Bane és Chairman Meow [Forrás: Pinterest]

Aztán következik Magnus Bane, a boszorkánymester. Ő már a filmben is nagyon tetszett, de a könyvben igazi fanná váltam. Idősebb jóval, mint a többiek, nem is sokat szerepel, de ha felbukkan akkor ott kő kövön nem marad. Senkit sem hagy hidegen, nem szívesen segít senkinek kompenzáció nélkül - igazi "svájci" karakter. Imádom!

Simon viszont nagyon idegesített. Ez a vonása megmarad a második kötetre is, ahol ugyan már erősebb egy fokkal, de még mindig liheg Clary nyakába. Nem tetszik. Lehet, hogy legjobb barát de én már melegebb éghajlatra küldtem volna - viszont én sosem voltam még olyan patthelyzetben mint

Clarissa. Érdekes számomra, hogy én az első kötet során számítottam Simonnal kapcsolatban arra, ami végül csak a második közepe felé történt meg. Gondolatban már ennyire előre szaladtam volna?

A történet mindennel együtt magával ragad. Elég érdekes ahhoz, hogy várjam a folytatást és a végén felbukkanó fő gonosz karakter Valentine az egyik legsunyibb, akivel valaha találkoztam olvasmányaim során. Egyszerre tudok vele együtt érezni és megérteni a gondjait és céljait, és mégis tudom utálni azért, amit Jace-el és Clary-vel tett. Gonosz kis... hobbit! (Ja, hogy óriás...)

Én világéletemben imádtam a természetfelettit, és itt ezt megkapom nonstop. Emberek, félemberek, démonok, féldémonok - gonoszak, jók válogatva, kinek mi tetszik. Az alapkonfliktus a Végzet ereklyéi - ezek a tárgyak adják a történetek ívét, mind valami csodálatos erőre képesek. Az elsőt már meg is ismerjük ebben a részben, a másodikat pedig a következőben - de a harmadikat egyelőre még számomra is homály fedi. Kíváncsi leszek, hogy mennyire lesz képes elvarázsolni Clare nagyasszonyunk a többi kötettel!

Összegzés: 

Mindenképp el kell olvasni! Mindegy, hogy tini vagy felnőtt, kétgyermekes anyuka vagy - a történet, a karakterek, a világ magával ragad. Érdemes egy próbát tenni vele akkor is, ha te kiábrándultál a "vámpíros tiniszerelmekből". Ez jóval több annál.

Szerkesztői megjegyzés: a véleményezés az első olvasásom alkalmával, azaz, 2014-ben íródott, sok minden nem módosítottam rajta.

Téma: ifjúsági, fantasy, romantikus

Korosztály: 14+ évesek

Terjedelem: 468/472/454 oldal

Kötés: puhatáblás

Fordította: Kamper Gergely

Írta: Cassandra Clare
Eredeti cím: City of Bones (Mortal Instruments 1.)

Kiadó: Könyvmolyképző Kft.

Megjelenés éve: 2007
Magyar kiadás: 2009