John Green: Csillagainkban a hiba

A borító [Forrás: Moly]

Fülszöveg:

"A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni… 

„A csillagainkban a hiba” – John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában."

"Egy délután tétován odamutatott a szoba sarkán álló ruháskosárra, és megkérdezte: 

– Mi az? 

– A ruháskosár? 

– Nem, mellette. 

– Semmit sem látok. 

– Ez a méltóságom utolsó foszlánya. Nagyon kicsi.”

Ha az ember fiatal tinilány, szeretne úgy élni, ahogy az átlagos amerikai kamaszok. Bulizni, inni, füvezni, szerelmesnek lenni - vagy legalább egészségesként élni. Hazel Grace Lancesternek ennyi járhatna az élettől. De ez nem az a könyv, nem az a történet. Még csak nem is Hazelé igazából. Ez az Ő és az egyetlen igaz sors verte szerelmének meséje. 

Történet: Adott egy 16 éves fiatal lány, Hazel Grace. Végső stádiumú pajzsmirigyrákban szenved, ami a tüdejére is ráhúzódott. Így állandó társa Philip, a guruló oxigénpalack, ami segít a légzésben - vagyis abban, hogy még egy darabig életben maradjon. Egy percig nem áltatja magát a lány, hogy meggyógyul, nagyon jól tudja, hogy nincs remény. Édesanyja és orvosa piszkálása miatt mégis elmegy egy terápiás csoportba, ahol szintén rákosokkal beszélgetnek. Egy nap, viszont érkezik egy idegesítően pimasz és szexi srác, Augustus Waters, aki megbolygatja kissé Hazel mindennapjait.

Az író, John Green [Forrás: JohnGreenBooks]

Na, ezt még friss melegében írom. Mivel Hurri (szerk. - amikor olvastam még Hurricane néven nyomultam Molyon) nem tudott aludni az éjszaka, hajnal fél háromkor úgy döntött, hogy nekifog ennek a mesének, hátha elálmosodik. Fenét! Negyed ötkor feladtam a próbálkozást, úgy is túl voltam már a felén, gondoltam, hogy befejezem. Aztán befejeztem és csak ültem és gondolkodtam. Hogy mégis mennyire igaz ez a könyv. És hogy tudta ezt egy felnőtt férfi egy tinilány szemszögéből írni?!

Erre a kérdésre végül magamnak válaszoltam: úgy, hogy igazából Gusról szólt ez a könyv. Hazel mesélte el egy remek fiatalember szomorú, tragikus ám mégis csodálatos életét. Aki olyan szerelmet adott a lánynak (és viszont), ami egy életre szólt. Ahogy édesanyja mondta a végén: ez nem gyerekszerelem volt, hanem igazi, felnőtt. A történet tehát mindenki számára ismert: rákos fiatalok túlélési esélyei, a közeli és elkerülhetetlen halál gondolata - s mindezek ellenére mégis képesek olyan egyedi személyiségek maradni, ami önkéntelenül is megnevetett. Minden egyes párbeszéd, ami Isaac és Agustus között zajlott, zseniális. Azok a finom csipkelődések, utóbbi mérhetetlen humora s az előbbi keserű életiróniája hab a tortán. Ehhez természetesen a jó magyar fordítás is sokat dob, anélkül élvezhetetlen lenne. 

És természetesen fáj. Fáj, amikor rájössz, hogy ez egy teljesen hétköznapi eset. 

Nem mondanám annyira egyedinek, hiszen rengetegen vannak a világon beteg gyerekek, fiatalok, felnőttek. Kegyetlen az élet. Ezért is öröm, hogy egy ilyen könyv megíródott és rengeteg emberhez eljutott. Milliók imádják oda-meg vissza John Green valahai YouTube Vloggert, amiért megírta ezt a csodát, és ugyancsak legalább ennyi ember áldja Hollywood-ot, hogy végre könyvadaptációknak is nekiugrottak, s ez az elsők között volt. Nem volt kérdés, hogy megérdemli a filmet, ami nagyon jó lett (hah, értékelést is írtam róla, lessétek meg!). Szerintem remekül eltalálták a színészeket, Isaac ugyan nem így néz ki a könyvben, de kárpótol érte, hogy már ott is imádták a tagot. 

Az egyik legjobb jelenet a filmből/könyvből [Forrás: Pinterest]

A karakterek közül a családot toleráltam a legkevésbé. Az engem rohadtul irritálna, hogy apám folyton elsírja magát, ha rám néz. Hahó, tudom, hogy haldoklom, de ne kelljen már minden nap ezzel szembesülni, amikor egy kanül van az orromban, szóval eleve tudom! - mondhatná Hazel. De nem teszi. 

"Mert csak egyetlen ótvarabb dolog van a világon annál, ha az ember tizenhat évesen harap a fűbe a ráktól, mégpedig az, ha az embernek olyan kölyke van, aki fűbe fog harapni a ráktól."

Engem ezzel kergetnének az őrületbe, akárcsak Gus esetén, amikor a nővérei nekiálltak ott tünci-büncizni. Falnak mentem volna. Viszont azt is megértem, hogy ott már tudta mindenki, hogy nincs sok hátra. Augustus Waters az egyik legemlékezetesebb könyves karakter olvasmányaim történelmében, ez kétségtelen. (És nem, nem sírtam rajta, tényleg nem.) Viszont a szívem elszorult, amikor a fenti kezdő idézetemben szereplő párbeszéd elhangzott. A teljes leépülés előtti megszégyenülés, valamiért teljesen átéreztem - pedig tuti, hogy sosem tudom ezt elképzelni.

SPOILER ALERT!

"– Én azt mondom – folytatta Isaac –, hogy Augustus Waters olyan sokat beszélt, hogy még a saját temetésén is képes lesz közbekotyogni. Beképzelt is volt: irgalmas Jézusom, még pisálni se tudott anélkül, hogy ne elmélkedjen az emberi salakanyag metaforikus felhangjain. Hiú is volt: nem hiszem, hogy valaha is találkoztam még egy olyan, testileg vonzó személlyel, aki ennyire tudatában lett volna testi vonzerejének. – Mégis azt mondom: amikor a jövő tudósai beállítanak a házamba a robotszemekkel, és azt mondják, próbáljam ki őket, azt felelem nekik, húzzanak el, mert Gus nélkül nem akarom látni a világot."

Hát emberek... ezt kötelező olvasmánnyá tenném. Komolyan! Itthon is! Ha jól tudom, Amerikában már az. Vagy legalábbis sokan Bibliaként tekintenek rá. Annyit, de annyit lehetne erről az egészről pofázni, hogy inkább abbahagyom, tudom, hogy untatom a népet. De hé! Te! Igen, te, ott cipőben! OLVASD EL!!

Téma: ifjúsági

Korosztály: 13+ évesek

Terjedelem: 296 oldal

Kötés: puhatáblás, keménytáblás

Fordította: Bihari György

Írta: John Green
Eredeti cím: The Fault in Our Stars

Kiadó: Gabo Kiadó

Megjelenés éve: 2012
Magyar kiadás: 2013