A borító [Forrás: Moly] |
"Tényfeltáró riport megjelentetésére készül a kérlelhetetlen szókimondásáról ismert folyóirat, a Millennium. Hogyan kerülnek Svédországba a prostitúcióra kényszerített fiatal külföldi lányok? Kik a futtatók? És mindenekelőtt: kik veszik igénybe – köztük befolyásos emberek – a rabszolgasorban tartott nők szolgáltatásait? Érthető, ha egyesek mindent megtennének, hogy a nevük kimaradjon a cikkből. A tetovált lány című regényből már megismert Lisbeth Salander is tudomást szerez a Millennium tervéről, mégpedig korábbi barátja és bajtársa, az újságíró Mikael Blomkvist számítógépéről. Így keveredik bele ez a furcsa, öntörvényű lány egy az egész országot izgalomban tartó gyilkossági ügybe. Hajtóvadászat indul ellene, de ha valakit, őt nem könnyű elkapni, pedig nem csak a rendőrség keresi…"
"Senki sem ártatlan. Csak a felelősségnek vannak különböző fokozatai."
A könyvből/sorozatból készült képregény borítója [Forrás: CapelessCrusader] |
Mikael és a szerkesztőség meglehetősen boldogan élik mindennapjaikat. A Wennerström-botrány után még mindig egész népszerűek, s most egy újabb sztori bukkan fel előttük egy ifjú újságíró, Dag Svensson nyomán, aki a balti lányok Svédországba csempészéről és prostitúciójáról akar könyvet megjelentetni - mindenféle kendőzés nélkül, megnevezve benne híres embereket, akiknek ezzel be is fellegzett. Ám egy este, amikor Blomkvist elszalad hozzájuk egy képanyagért holtan találja Dag-ot és barátnőjét, Mia-t. Ms. Salandert pedig ezzel a gyilkossággal gyanúsítják.
Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor már az első kötetben mintegy mellékszálként feltüntetett Lisbeth főhőssé avanzsál - s én ennem roppant mód örülök! Sokkal jobban szeretem a kis antiszociális lelket, mint a "mindenlébenkanál" Blomkvistet. Nem tudom miért, engem itt is eléggé idegesített Mikael, de már sokkal kevésbé, mint az első történet során.
A téma maga kifejezetten durva: embercsempészet és prostitúció, valós adatokkal megtűzdelve a dolgokat. Egyre több dolgot tudunk meg a hackerlány múltjáról s arról is, hogy ki az a Zala, akinek a nevét is félve ejtik ki egyesek. Ahogy lassan a végéhez közeledünk kissé szürreálissá válik a dolog számomra. Ahogy az utolsó jelenethez érkezünk, vagyis a befejező részhez a zombis feltámadás nekem már kissé sok. Persze, előfordulhat, de ezek szerint Salander kisasszony a megtestesült túlélés. Bár hiába hitetlenkedtem rajta, a magyarázat mindenképp meggyőzött arról, hogy nem, a lány nem mázlista, hanem a halál ennyire kijátszható. Plusz az emberek mocskos egy állatok!
Na a lezárás pedig olyan cliffhanger, hogy tuti megőrültem volna, hogy ha nem egybe kapom meg a sorozatot és várnom kell a harmadik kötetre. A kettő annyira összetartozik a befejezés és a kezdés miatt, mintha csak egy újabban lapoznánk a következő fejezethez. Hatalmas fájdalom, hogy a harmadik az utolsó a sorozatban.
Mikael Blomkvist (Daniel Craig) [Forrás: Pinterest] |
Mikael még mindig irritál, de már egy fokkal kevésbé, mert visszafogja a farkát (úgyahogy), plusz a kezdetektől fogva hisz a lány ártatlanságában, ami egyébként vicces, hogy mindezt arra alapozza, hogy megmentette egyszer a életét. A szerelem elvakítja az embert, attól még lehet egy szociopata állat.
Na és a kedvencem, aki a harmadik kötetben kerül csak terítékre igazán, de itt vele kezdődik a történet: dr. Peter Teleborian, a pszichológus, aki anno Lisbethet pszichiátriára juttatta. Plusz érdekes módszereket is alkalmazott - és nem hajlandó elfogadni azt a feltételezést, hogy a lány egyébként Asperger-szindrómás és nem beteg.
Második olvasásra is magával ragadott, a borító miatt viszont nagyon haragszom. Nem tudtak egy rohadt TELJES hátas sárkánytetkót összehozni? Ne már! Igen, ennyire tud zavarni a pontatlanság. Ez az apró tény egy fél pont veszteséget okozott, viszont akkor is kedvencek közé került.
Bátran ajánlom azoknak, akiket érdekelnek a skandináv krimik vagy egyáltalán a krimik világa, ami érdekesebbnél érdekesebb karakterekkel van tele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése