Beth Revis: A Million Suns - Milliónyi csillag

Fülszöveg: 

A borító [Forrás: Moly]

"Három ​hónap telt el azóta, hogy Amyt lekapcsolták. 

Három hónap telt el azóta, hogy Amyt lekapcsolták. Az általa korábban ismert élet véget ért. Bármerre néz, az Isten áldása űrhajó falait látja. 

De talán van még remény, Koros átvette a hajó irányítását, és végre a saját, józan eszére hagyatkozhat: nincs több Phidusz, nincs több hazugság. 

Ám Koros megdöbbentő hírt hall a hajóról, és Amyvel versenyfutásba kezdenek, hogy feltárják, milyen igazság rejtőzik az Isten áldásán fenntartott élet mögött. Együtt kell megoldaniuk egy több száz éve titokban tartott rejtélyt. A sikerük – vagy a bukásuk –határozza meg az Isten áldása fedélzetén utazó 2.298 utas sorsát. Az utazás minden egyes lépéssel egyre veszedelmesebbé, a hajó működése egyre kaotikusabbá, a köztük bontakozó szerelem elleni küzdelem egyre lehetetlenebbé válik. 

Beth Revis az űr távoli zugaiba katapultálta az olvasóit a New York Times bestseller könyvével, a Túl a végtelenennel. A Milliónyi Csillagban Revis akcióval, izgatott várakozással, románccal és mély filozófiai kérdésekkel mélyíti tovább a rejtélyt. És ez alkalommal mindez egyetlen elképesztő következtetéshez vezet: el kell hagyniuk a hajót. 

Eddig hazugságok hajtották, most káosz uralja az Isten áldását."

Több mint három éve vártam, hogy a Könyvmolyképző Kiadó úgy döntsön, hogy folytatják a Túl a végtelenen sorozatot. Megérte? Hogy a fenébe ne! Az előző rész levegőben lógó befejezése után kíváncsi voltam, hogy mit tud Koros kezdeni a rá szakadt felelősséggel és képes lesz-e arra, hogy méltó vezetője legyen ennek a csürhének. Amynek pedig meg kell küzdeni-e a vággyal, hogy felébressze a szüleit, hisz’ az expedíció még mindig előrébb való, mint az Ő vágyai. 

Elder, alias Koros (Christine Tyler alkotása)
[Forrás: BethRevis.com]

Ezzel pedig el is érkeztünk a két legnagyobb dilemmához a történet során. Korosnak idő előtt kell felnőnie a feladathoz, miszerint Ő igenis elvezeti a hajót a Centauri-Földre, valamint az előző vezető diktátori módszerét mellőzve inkább kivonja a Phidusz-t a rendszerből. Én ezzel egyet is értettem, meg nem is. Egyrészt persze, hogy egyetértettem, hiszen mégis csak tömeges drogozásról van szó; viszont mint új vezető neki jobb lett volna fokozatosan megszüntetni a hajón lakók birkalelkűségét – és erre Amynek kellett volna felhívnia a figyelmet. Hiszen Koros egyfajta buborékban nőtt fel, nem tapasztalta azt az embertelenséget, vagy azt az egyéniségből fakadó különbözőséget, amivel szembesült a Phidusz megvonása után. Azelőtt mindenki végezte a dolgát, mindenki egyetértett a vezetővel, most meg mindenki tanul, mindenki mást akar, van, aki nem dolgozik, erre a másik is úgy dönt, hogy Ő sem, mert más helyett nem fog dolgozni. 

Eközben Amy egy olyan helyzetbe csöppen, amit senkinek sem kívánna az ember. Egyszerűen kinézik a hajóról, ezért inkább bujkál, elrejti a haját például, ami azonnal észrevehetővé teszi. Mindezt azért, mert Orion valamilyen oknál fogva úgy döntött, hogy hátrahagy egy feladványt neki, mert Őt választja ki arra, hogy eldöntse a hajó további sorsát. Ezzel akaratlanul is felelőssé tesz egy 16 éves lányt a továbbiakért – akiben ráadásul csak a Föld iránti vágyakozás, meg a szülei iránti érzelmek vezérlenek. Jó, persze, van hangzatosabb oka is szerinte, miszerint „Amy az egyetlen, aki megtapasztalta mindkét létezést”. 

Úgy érzem, hogy Beth itt akarva-akaratlanul is olyan morális döntések elé állította a szereplőit, ami nem lehet véletlen. Hiszen, Mi, akik olvassuk Amy-vel tudunk igazán együtt érezni és egyet is érteni, mert mi is ismerjük a szabadságot, a végtelen kék égboltot – és ha egy teknőben kellene a fémfalakat tovább bámulnunk meg is őrülnénk. Ahogy jó páran meg is tették a kötetben, de Luthor karaktere volt számomra a legfélelmetesebb. [spoiler alert!] A pofátlanság teteje pedig ott érkezett el, amikor Victoria és Amy hirtelen szövetséget kötöttek, mert kiderült, hogy Luthor megerőszakolta, mondhatni Amy helyett és teherbe is ejtette. Innentől pedig hízott a májam, amikor a meditapaszokkal leszedálták és jól megrugdosták. [spoiler vége!] Picit újra hittem abban, hogy minden rendbe jön. 

Majd a lázongások újra aggódásra késztettek. Valamiért nagyon féltem attól, hogy egy fontos szereplőt el fogunk veszíteni és beigazolódott a félelmem. Sajnáltam a többieket és mégis tudtam, hogy ez szükséges rossz volt. És ezek után végre foglalkozhattunk azzal, amivel az ember igazán szeretett volna: mit akart Orion? Amy-nek meg kell fejteni a feladványok sorát és rá kell jönnie, hogy nem csak szimplán birkalelkűségről volt eddig szó. A legjobb rész az volt, amikor [spoiler alert!] Koros kirepült a hajóból és ledöbbent, hogy az orra előtt hever a Centauri-Föld. Erre vezetett ki Orion, valamint a magyarázatra, miszerint miért nem szálltak még le erre a Földre. [spoiler vége!]

Nem akarok tovább beszélni róla, csak őszinte megdöbbenésemet osztom meg veletek, hogy Beth olyat alkotott a második részben, amitől lerobbant az agyam, majd a végén méltatlankodva, csapkodva követeltem a folytatást. Nagyon remélem, hogy legkésőbb jövőre ki tudják adni itthon és végre megtudhatjuk, hogy mi lesz azokkal az emberekkel, akik Korossal és Amyvel tartottak.

Műfaj: sci-fi, disztópia

Korosztály: 14-16 évesek

Terjedelem: 440 oldal

Kötés: puhatáblás, kartonált

Fordította: Dobó Zsuzsanna

Írta: Beth Revis
Eredeti cím: A Million Suns(Across the Universe 2.)

Kiadó: Könyvmolyképző Kft.

Megjelenés éve: 2012
Magyar kiadás: 2018