Stieg Larsson: A kártyavár összedől

Fülszöveg: 

"

A borító [Forrás: Moly]

A zseniális és öntörvényű Lisbeth Salander életveszélyesen megsebesül. Még kórházban ápolják, amikor egy szűk, semmitől vissza nem riadó kör már szervezkedni kezd. A tét óriási a számukra: a svéd titkosszolgálat munkatársaiként bizonyíthatóan súlyos törvénytelenségeket követtek el. Mindenre képesek, hogy Salandert egyszer és mindenkorra eltüntessék, és ártalmatlanná tegyék szövetségesét, a sztárújságíró Mikael Blomkvistot is, aki jól dokumentált tényfeltáró riportban akarja leleplezni üzelmeiket. Rendőrök, titkos ügynökök, újságírók, közhivatalnokok válnak szövetségessé vagy halálos ellenséggé a küzdelemben, amely az egész politikai elitet óriási botránnyal fenyegeti.

Azzal a gyermeki izgalommal és örömmel olvastam a Millennium trilógiát, mint valaha Dumas vagy Dickens műveit. Titkon azzal a reménnyel tölt el, hogy talán nincs minden veszve a mi tökéletlen világunkban. Lisbeth Salander, légy üdvözölve a halhatatlan regényhősök között!"

"A történelem könyvek azonban hallgatnak azokról a harcos nőkről, akik egyszerű katonaként élték át a háborúkat, beléptek a seregbe, és a férfiakkal azonos körülmények között csatáztak az ellenséggel. Pedig megtették. Alig zajlott le háború női résztvevők nélkül."

A fonalat a kórházban vesszük fel ismét, ahol életmentő műtétet hajtanak végre Lisbeth-en. Agya megmenekül, s felépül, még ha nem is olyan iramban, mint Ő azt szeretné. A pláne, hogy Zalacsenko csak még rusnyább lett, de nagyon is él. Természetesen a minden lében kanál újságírónk, Mikael Blomkvist ismét átveszi a történet mesélésének nagyját, ám főleg azon dolgozik, hogy Salander nevét tisztára mossa és leleplezze a Céget, akiknek az egész hánytatott életet köszönheti a lány. Természetesen az ellenség oldaláról is döntő lépésekre szánják el magukat, hiszen nem hagyhatják, hogy egy vénember és a vézna kislánya nemzetbiztonsági titkokat fecsegjen el és tegye tönkre több évtized kemény munkáját.

A könyvből készült képregény egyik borítója
[Forrás: Titan-Comics]

A trilógia befejező kötete, amit csak úgy faltak a szemeim! Számomra ez a rész a legjobb az összes közül, pláne a tárgyalás jelenete, azon belül is dr. Peter Teleborian megalázása és lebuktatása. Annyira élvezettel olvastam, pörögtek az események, és remekül visszajött számomra a karakterek hangulatának megváltozása - lásd a doktornál, ahogy felfogja, hogy bizony a fagyi visszanyalt.

Blomkvistet nagyon nem szeretem. Fogalmam sincs miért, de a befejező kötetre sem tudta magát megszerettetni annyira velem. És sajnos nincs már több kötet, hogy legyen esélye ezt a rossz "első" benyomást feloldani, mivel az író 2004-ben eltávozott közülünk. Pedig 10 részt tervezett a főszereplőkkel, s egyik könyvének sikerét sem élhette már meg. (Köszönjük, Larsson úr!)

Vissza a történethez: itt ismét annyi szereplő feltűnik, hogy jó párszor megint nem tudtam, hogy ki kicsoda, de a végén már egyáltalán nem is érdekelt, aki fontos volt, az megjegyeztem és vagy szimpatizáltam vele, vagy utáltam - a szerepétől függően. Sajnos képtelen vagyok a rosszakkal együtt érezni (egyik könyv esetén sem jellemző rám, de itt egyáltalán nem jött össze). A történet folyamatosan halad tovább, a második és harmadik kötet függ egymástól, nagyon rossz volt anno várni, mire megkaptam a befejező részt, szerintem annak már karácsony este neki is ugrottam, mert nem bírtam ki. 

A történet csillagos ötös, a tárgyalás - ahogy azt fentebb is írtam - számomra a legjobb rész, a tetőpontja az egésznek. Viszont nem adtam rá összességében teljes pontszámot, pedig itt már a borító sem zavarta a szemem: a legvége miatt nem jár. Nekem az az utolsó jelenet a téglagyárban már túlzásnak hatott. Valahogy máshogy intéztem volna el a féltestvér dolgát, de hát nem én írtam (hál' istennek).

Összesítés: Temérdek karakter ismét, remek történet, s egy véget érő trilógia. Nagyon sajnálom, hogy nincs több része, de hát ez rajtunk kívül álló okok miatt nem folytatható. (A folytatás címén megjelent kötetek nem számítanak, nem vagyok hajlandó annak tekinteni.) 

A végét leszámítva nagyon tetszett, olyan gyorsan haladtam, ahogy csak tudtam, pedig már másodjára olvastam és így jöttem rá, hogy Mikael egy idegesítő görcs számomra. Sajnálom, Blomkvist rajongók! Azért még szerettek, ugye?

Ajánlom azoknak, akik szeretik az izgalmas krimi történeteket és nem riadnak vissza attól, hogy skandináv helyszíneken játszódik az egész - semmit sem von le az élvezetből!

Műfaj: krimi, thriller

Korosztály: 18+ felnőttek

Terjedelem: 620 oldal

Kötés: puhatáblás, kartonált

Fordította: Torma Péter

Írta: Stieg Larsson
Eredeti cím:  Luftslottet som sprängdes (Millenium 3.)

Kiadó: Animus

Megjelenés éve: 2007
Magyar kiadás: 2009