 |
| A borító [Forrás: Moly] |
A tizenéves Amyt lefagyasztották, hogy az Isten Útja űrhajó fedélzetén évszázados út után eljuthasson egy távoli csillag bolygójára. A fiatal lánynak mindenről le kellett mondania. Hátrahagyta a fiúját, a barátait és az egész bolygóját, hogy a szüleivel együtt a Csillagközi Életbárka Program résztvevője lehessen. Azzal a szilárd meggyőződéssel merültek el a fagyasztómedence dermesztő folyadékában, hogy három évszázad múlva egy új bolygón, a Centauri Földjén ébresztik fel a családot. Mielőtt azonban az Isten Útja célba érhetett volna, valami történt a lefagyasztott testeket őrző raktárban. Valaki titokzatos módon hozzányúlt a negyvenkettedik számú fagyasztótartályhoz és Amy kis híján meghalt, amikor erőszakosan kirángatták fagyott álmai közül. Ötven év magány vár rá.
Ráadásul valaki meg akarta gyilkolni.
A földi tizenéves egy különös, zárt világban találta magát. Az űrhajó fedélzetén minden értelmetlennek tűnik. Az Isten Útja 2312 utasa vakon hallgat zsarnoki, félelmetes vezetőjük szavára. A könyörtelen kiskirály lázadó utódját, Korost viszont valósággal lenyűgözte a lány. Az ifjú arra is szeretne rájönni, hogy alkalmas-e az űrhajó vezetésére.
Amy annyira szeretne megbízni Korosban. De hát hogy a csudában bízhatna meg egy olyan fiúban, aki még sosem járt a hajó hideg, fém falain kívül?
A kétségbeesett lány csak abban lehet biztos, hogy barátjával együtt halálos versenyfutás előtt állnak. Ki kell deríteniük az Isten Útja rejtett titkait, mielőtt újra lecsapna rá a gyilkos, aki már egyszer megpróbálta megölni."
Méltatlanul elhanyagoltnak érzem ezt a sorozatot, kedveskéim! Tisztázzuk: ez volt az első sci-fis VP könyvem, még a könyvtárból vettem ki, és a borító fogott meg először. Annyira gyönyörű ez a lilás csillagos, hogy csak pislogtam és azonnal kihoztam, fülszöveg elolvasása nélkül. Most pedig végre megjelent a folytatás és ennek örömére úgy döntöttem, hogy újraolvasom és be is szerzem az első részt. Csuda szép, csuda jó; csak megint lassan olvastam. De azért mégis csak több mint 500 oldalnyi.
 |
| Az Isten Áldásának alaprajza [Forrás: Amazon] |
A történet nagyon erősen indul: azonnal belecsöppenünk a program kezdetébe. Adott a Föld, ahol már megindult egy program, aminek a végén egy új bolygóra juthatnak el az emberek, hogy benépesítsék, ha már egyet tönkretettek. Ebbe a programba kerül be Amy és családja – pontosabban a szüleit kiválasztották, mert édesanyja egy zseni genetikus, édesapja pedig katonai elemző. Külön kérvénnyel érték el, hogy Amy is velük tartson, de a program úgy indul, hogy le kell őket fagyasztani. Ugyanis az új bolygó 300 évig tartó útra van a mi Földünktől. Olyan részletességgel történik a lefagyasztás leírása, hogy én éreztem már rosszul magam Amy helyében. Pláne, ahogy végig kellett néznie, hogy mindkét szülőjét betolják egy ládába és ennyi volt. És édesapja adott neki egy kiutat, hogy Ő maradhat utoljára, és ha úgy dönt, akkor pedig nem megy velük, maradhat a Földön. Végül Amy is bevállalja, és utána sem szakadunk el tőle.
Természetesen történik egy időbeli ugrás, hiszen nem maradhatunk ugyanott a földi világban. Immáron a hajón vagyunk, ami kissé fricska módon az „Isten Áldása” nevet viseli, és a legszebb az egészben, hogy nincs vallás a hajón. Sőt, semmi nincs. Másik főszereplőnk ekkor tűnik fel, Koros. (Olvasd, ahogy írva van, arra utalnak, hogy Ő lesz egyszer a legidősebb, tehát ’”koros” lesz.)
Gyorsan megismerjük a hajó rendszerét, utalnak egy borzalmas Járványra is, aminek köszönhetően a harmadára csökkent a népesség és még mindig nem tudják kiheverni. Ősfővel is megismerkedünk, aki a két generációval korábbi Koros, feladata pedig a vezetésen kívül, hogy betanítsa Korost, hogy képes legyen erős kézzel irányítani az embereket. És ha mindezen nyomás nem lenne elég, hirtelen valaki elkezdi felolvasztani az embereket és ezzel megöli őket a szakszerűtlenség miatt. Mi történik?
 |
| "És a mosolyában valami sokkal szebbet láttam, mint a csillagok." [Forrás: Hanquotes] |
Innentől pedig csak elemezni szeretném egy picit a karaktereket, ugyanis nem tudok továbbiakban úgy írni a történetről, hogy ne spoilerezném el az egészet. Tudom, hogy amúgy is minden posztom tele van vele, de ezt _el kell olvasni_. Nem lehet teljes az életed, ha nem olvasol legalább egy ilyen disztópikus sci-fibe oltott csodát! Amy és Koros kapcsolata nagyon érdekes, Amy tanácstalansága és a magánya borzalmasan megérintő, Harley pedig az egyik legfájóbb pont a történet során. Az emberi birkalelkűség tökéletes példája ez a könyv egyébként. Mi egyszeri halandók nagyon jól ismerjük a regényben felbukkanó diktátori berendezkedést és a lélektelen, ám gond nélküli birkalelkűséget. Ez kis közösségről van szó, nincs 3000 fő a legénység, de akkor is, az embereknek mindig is kellett egy vezető, ezért is van Koros/Ősfő. De van, amikor a vezető úgy dönt, hogy megteszi azt, amit a jelenlegi Ősfő nem mert. Ennek természetesen Amy a mozgató rugója, az egésznek a katalizátora (vörös haj mindig bajkeverőt jelent!). Sokszor viszont nem értettem a kiborulásait. És az a gond, hogy más sem fogja úgy megélni a dolgokat ahogy Ő, még csak elképzelni sem tudjuk, hogy mégis milyen érzés a lefagyasztás, a tehetetlen, fulladás közeli állapotban való felébredés, a tudat, hogy teljesen egyedül vagy és legalább 250 év eltelt már egyébként, szüleidet pedig nem lehet felébreszteni, mert fontosabbak, mint Te, a plusz csomag. Borzalmas, megrendítő és mégsem fordul drámába az egész – legalábbis nem Amy személyes története ez a könyv. Koros és a lány felváltva mesélik a történéseket, ami hatalmas plusz pont, mert sokszor van, hogy nem együtt járkálnak (sőt, szinte mindig), így legalább nem maradunk le semmiről. Mondjuk a könyv egy remek súlyzós edzésnek is beillik a maga oldalmennyiségével, viszont az eleje eléggé döcögősen indul. A hirtelen kezdés után picit lelassulunk, ismerkedünk az Isten áldásával és így leáll az egész történet. De aztán megjelenik a torzszülött lány és elindítja az egész láncolatot. Szeretném kiemelni Harley-t, ahogy fentebb is tettem: remek karakter, nagyon sokat segített a történet során Amy-nek, elég csak a Luthor incidens mondanom.
Én szeretettel ajánlom bárkinek az olvasását, aki szereti a vöröspöttyös romantikusokat, de kicsit túllépne a szokásos fantasy világon és kimenne a csillagok közé.
Műfaj: disztópia, sci-fi
Korosztály: 14 évesek
Terjedelem: 534 oldal
Kötés: keménytáblás; puhatáblás, kartonált
Fordította: Varga Csaba Béla
Írta: Beth Revis
Eredeti cím: Across the Universe (Across the Universe 1.)
Eredeti cím: Across the Universe (Across the Universe 1.)
Kiadó: Könyvmolyképző Kft.
Megjelenés éve: 2012
Magyar kiadás: 2014
Magyar kiadás: 2014
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése