 |
| A borító [Forrás: Moly] |
"Hiszel magadban?
Petra a pénztelen, vidéki lány elit gimnáziumba kerül, ahol mindenki gazdag és menő, így aztán hazudik, hogy ne lógjon ki, hiába figyelmezteti Dávid.
Petrát a lányok befogadják, barátokat szerez, egy fiú is tetszik neki, de kiderül az igazság. És ettől kezdve pokollá válik az élete.
Túl lehet-e élni a bosszút, az iskolai megalázásokat?
Dávidnak is van egy kínos titka, a lányok nem izgatják, de a szívét nagyon is megdobogtatja Áron, a jóképű padtársa, aki pontosan tudja ezt, és gonoszkodva ki is használja.
A két barát szerelemmel, árulással és szenvedéllyel teli útja döbbenetes eseménybe torkoll.
Van egy pont, amikor már nincs tovább.
Van egy pont, ahol a szerelem már fáj.
A regény a 2013. évi Aranymosás Public Star könyve.
„Az Aranymosáson szerettem bele a történetbe, a blogján kersztül meg a szerzőbe. Amint megjelenik, az elsők közt leszek, akik megveszik, elolvassák és öt csillagra értékelik.”
– Keresztes Amina –
„Ez a történet nem lesz leányálom, a tragikus, de létező valóságról szól. Példátlan és érdekfeszítő!”
– Bata Viktória –"
„(…) mert az Engel és a Németh nevűek mindig egy szobába kerülnek, sajnálom, ez van, nem én csinálom a szabályokat, igen, hallottam már az ABC-ről és szerintem hülyeség. Ja, és 13-as szoba, mert itt valamit jelezni akarunk. Nagyon diszkréten.”
A fenti idézetet soha – ismétlem – SOHA NE FELEDJÉTEK EL! Egyetlen mondattal porig alázta ezt a könyvet, ezt a történetet – teljesen jogosan. Ritkán olvasok első könyves magyar írókat, mert egyszerűen nagyon kevés a sikerélmény. Ezek után pedig pláne. Mondanám, hogy próbát teszek a Túl széppel vagy a frissen érkező Mikrofonpróbával, (szerk.: tavalyi véleményező, bocsi) de nincs az az Isten, hogy újra RST könyvvel próbálkozzak. Egyszerűen ez után nem várok el semmi jót.
Kezdjük a lényeggel, a történettel. Van egy fiatal lány, Petra, aki bekerül egy elit gimibe, mint ösztöndíjas hallgató, és már a gólyatáborban megtudja, hogy akik szegények azt kinézik. Naná, hogy kinézik, a tapló, bunkó, elkényeztetett disznók! Aztán adott Dávid, a titkolt meleg; aki nem elég, hogy könyvmoly, de még egy becsületes ember, aki őszintén szeretne barátkozni Petrával – egy random véletlennek köszönhetően. Aztán Petra, hogy mentse a bőrét el kezd hazudozni… ezek természetesen egymásra épülnek, majd egy véletlen folytán kirántják az egész talapzatát és felborul, maga alá temetve a lányt. Innentől pedig zaklatni és becsmérelni kezdik az osztálytársai.
Dávid a másik főbb szereplő, Őt csak egyetlen ember kínozza, de azt igazából élvezi. Mint a dedóban, komolyan. Áron egy faszkalap, ezt így le kell írni; ezzel a szállal pedig bármennyire is szeretné a romantikát belehozni RST (köszönöm a rövidítés ötletét IS Sophie!), kamuszagú az egész.
A karakterek a nullával egyenlők. Senkiről sem tudunk meg igazából semmit, csak azt is a legvégén – igazából ez az osztály pont a legnagyobb lelki nyomorékokat gyűjtötte össze. Persze. Mert erre tényleg akkor esély van, hogy az „elit gimi” osztályában ennyi fagóta gyűlik össze. Nyilvánvalóan erre megy ki az egész, hogy mindkét oldalt figyelembe kell venni az ilyen zaklatásoknál; van áldozat és van áttétes áldozat – aki valamikor az volt és most ezt vetíti ki másra.
That’s some bullshit, darling.
 |
| A bullying létező dolog, amivel komolyabban kéne foglalkozni [Forrás: All.org] |
Komolyan mondom, egytől egyig akasztani valóak ezek a tagok. Petra amennyire okosnak és kitartónak van beállítva, annyira könnyen feladja az egészet fél év – azaz kibaszott hat hónap után. Amiből ténylegesen vagy 4 telt el zaklatással. Ez igen barátom, ez igen. Dávid pedig egy kötelező mellékszál RTS miatt, nyilvánvaló volt, hogy a meleg karakterekkel fogja erősíteni az első könyvét (és a többit is). A zaklatás is várható téma volt tőle – legalábbis számomra adta magát az egész. A kivitelezéssel és a nemlétező karakterekkel sokkal nagyobb gond van. Pláne, hogy ezt nyomtatott formában is kiadták.
Ez egy rossz fanficnek volt megfelelő. Anno 13-14 évesen én is írtam egy öngyilkos, szerelmi sztorit. Nem tett ki kettő A/4-es oldalt sem. De a lényeget átadtam. Ennek ellenére az egészet annyira komolyan és mégis légből kapottan adta elő nekem Tibor, hogy csak felcsesztem magam az egészen. Alig vártam, hogy végre kipipáljam a listámról és ezzel a lendülettel szedtem le a másik két könyvét is várólistáról. Egyelőre semmiképp sem akarok tovább próbálkozni vele, mert se a személyét nem bírom és most már a stílusát sem (ami a semmivel egyenlő). Az Áron-Dávid szál egy nagy nulla, a 14-15 évesek kegyetlenkedése is egy nagy nulla – pont olyan túlzó amerikai tinifilmes, mint azt az ember várná egy Zs-Kategóriás filmnél. De ez egy könyv, magyar írótól. A lövöldözést kár volt az elején megmutatni, nyilvánvaló volt, hogy ennek mi lesz a vége. Egyszerűen csak felcsesz ez a könyv.
Külsőre elfogadható a könyv, a borító tetszik, a szivárvány karika felesleges, a cím pedig egyáltalán nem illik a történethez. Az egész történetet ki sem kellett volna adni, le sem kellett volna írni. Molyon gondolkodtam, hogy mit kapjon kettő vagy egy csillagot, mert ugye az egy csillagnak kiemelt szerepe van számomra (oda csak a Szürke-trilógia süllyedt le), de most egy új utáltat avattunk. Juhé!
Műfaj: ifjúsági, bullying
Korosztály: 14-18 évesek (egyébként meg senkinek nem ajánlom)
Terjedelem: 296/304 oldal
Kötés: puhatáblás
Írta: Rácz-Stefán Tibor
Cím: Fogadj el!
Kiadó: Könyvmolyképző Kft.
Megjelenés éve: 2014
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése