Sarah Fine - Sanctum

A borító [Forrás: Moly]

Fülszöveg: 

"Egy ​hete a tizenhét éves Lela Santos legjobb barátnője megölte magát. Ma, annak köszönhetően, hogy a búcsúztatási szertartás félrecsúszott, Lela a paradicsomban van, és egy óriási, elkerített várost néz a távolban – a poklot. Senki nem megy át saját jószántából az Öngyilkos Kapukon egy olyan helyre, amelyet beborít a sötétség, és hemzseg a lecsúszott teremtményektől. Lela azonban nem akárki, ő eldöntötte, hogy megmenti legjobb barátja lelkét, még akkor is, ha ezzel feláldozza örök síron túli életét.

Miközben Lela megpróbálja megtalálni Nadiát, elfogják az Őrök, ezek az óriási, nem éppen emberi lények, akik a város sötét, végtelen utcáin járőröznek. Túlságosan is emberi vezetőjük, Malachi minden tekintetben különbözik tőlük, egyet kivéve: halálos hatékonyságát. Amikor találkozik Lelával, Malachi saját tervet dolgoz ki: kijuttatni Lelát a városból, még akkor is, ha maga mögött kell hagynia Nadiát. Malachi tud valamit, amit Lela nem: a sötét város nem a legrosszabb hely, ahova kerülhet az ember, és mindent megtesz azért, hogy a lány elkerülje ezt a még rosszabb sorsot."

Miért van az, hogy végre valami jót találok a Zsákbamacskában és erre kiderül, hogy nincs folytatás magyarul? Miért?! Szomor járja át a testem… 

A történet annyira hirtelen indul(hatna), hogy csak kapkodom a fejem. Lela egy igazi belevaló kiscsaj, aki nem mindennapi módon tesz szert az egyetlen és legjobb barátnőjére, Nadiára. Egy éve tart ez a furcsa barátság, közösen tervezgetik a jövőt – együtt szeretnének főiskolára menni – ám egy este összevesznek és Lela haraggal hajt el Nadiáéktól. Másnap reggel közös ismerősük hívja, hogy a lány öngyilkos lett az éjszaka. 

Lelát leforrázza a hír – itt megjegyezném, hogy nekem nagyon hiteles volt a gyász ezen formája. Szerintem az egyik legszebb megemlékezést kapta ez a hálátlandög lány, amit elképzelhet az ember. És ez a belevaló lány úgy dönt, hogy megkeresi Nadia lelkét – vagy ami maradt belőle. Ugyanis Lela már egyszer öngyilkos akart lenni és félig bejutott arra a helyre, amit Purgatóriumként, vagy alvilágként, túlvilágként, akármiként ismer az ember. Bár ez a speciális osztag, itt csak az öngyilkosok vannak. Mind mély letargiába süllyedve – kivéve az Őrök. Nyilván, hiszen amúgy nem tudnák a feladatukat végezni! itt találkozik a furcsa Kapitánnyal és egy imádni való lánnyal, akik segítenek neki megtalálni Nadiát, ugyanis Lela nem tartozik ide és csak napjai vannak ezen a helyen, mielőtt eltűnne. 

Sarah Fine, az írónő [Forrás: sarahfinebooks]

A történet szerintem minden ízében egyedi és jól kigondolt. Az elején nem igazán értettem a Mazikinek világát, azt talán egy kicsit bővebben is lehetett volna magyarázni – gondolom erre később sor is kerül, de sajnálattal vettem tudomásul, hogy a sorozatnak nem jelenik meg magyarul több kötete. (Petíciót lehet írni, hogy mégis?) 

Méltatlan érzem egy kicsit, hogy ennyire nincs ez a könyv előtérbe helyezve a Vöröspöttyösök között. Minden adott, hogy egy olvasott fantasy legyen: belevaló főhősnő; egy menő harcos csaj; helyes pasi, aki segít ha kell – de mégis odaszól ha muszáj; plusz a tragédia, ami lendíti előre a történet kerekét. 

Bár őszinte leszek: _utáltam Nadiát_. Kíngörcs az a csaj és a karakterek kidolgozatlan. Nem kaptunk rá rendes magyarázatot, hogy mégis miért döntött úgy, hogy begyógyszerezve jobblétre szenderül? Jó-jó, álarcot hordott, nem volt Ő annyira boldog, etc. Ennél kicsit több kell, mert aki ezért öngyilkos lesz, annak a Pokol tetején a helye, mert oda száll fel alulról (a többi emeletről) a gőz, és ott van a legmelegebb. Szenvedjen csak!

Az egész sorozat egyben. Hát nem gyönyörű? És tuti érdekes is! KMK, por favor! [Forrás: Sarahfinebooks]

Na, de a karakterek akkor: mindenkit imádtam, és külön meglepett, hogy az írónő úgy ötvözte a múltat és a jelent, ahogy tette. Direkt nem írom le, hogy mit is művelt, ezt mindenképp szeretném meghagyni meglepetésnek, aki esetleg ennek nyomán vetemedne az elolvasásra! (Malachi, igen!)

Nem mondom, hogy megrögzött fangirl lettem, nekem valamiért végig szőke hajú volt szegénykém, aztán kicsit fricska volt a fentebb leírt plusz dologhoz… nosegond. 

Ana. Ana, drága Ana. Talán az övé lett volna az egyik bónusz karakter, akiről szívesen olvastam volna még többet, de sajnos máshogy gondolkodunk az írónővel. 

Egy szónak is száz a vége: mondanám, hogy olvassátok, de aztán ha tetszik, sír a szátok, hogy nincs folytatás. Mert nincs, nem lesz és ez nagyon rossz.

Műfaj: ifjúsági, kortárs

Korosztály: 16-18 éves

Terjedelem: 408 oldal

Kötés: keménytáblás; puhatáblás, kartonált

Fordította: Mátics Róbert

Írta: Sarah Fine
Eredeti cím: Sanctum (Guards of the Shadowlands 1.)

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

Megjelenés éve: 2012
Magyar kiadás: 2014