Julie Cross: Tempest - Förgeteg

A magyar kiadás borítója [Forrás: Moly]

Fülszöveg:

"2009-et ​írunk. A tizenkilenc éves Jackson Meyer átlagos srác: egyetemre jár, barátnője van… És képes rá, hogy időutazást tegyen. De nem úgy, ahogy a filmekben látjuk – az ugrásai után semmi sem változik a jelenben, mindez csak ártatlan szórakozás. Egészen addig, amíg egy napon idegenek nem támadnak rá és a barátnőjére, Hollyra, aminek az a vége, hogy a Jacksonnal folytatott küzdelem után lelövik Hollyt. Jackson rémületében véletlenül visszaugrik az időben két évet. 2007-ben találja magát, de ez az időugrása különbözik a korábbiaktól. Ezúttal 2007-ben ragad, nem képes ismét a jövőbe jutni.

Jackson mindenáron szeretné megmenteni Hollyt, de nem tud visszatérni a saját életidejébe (a hazai bázisába), ezért amit csak lehet, igyekszik megtudni a képességéről. Eközben életében – ismét – először találkozik Hollyval. Az ugrásai alkalmával szerzett ismeretek alapján idővel rájön, hogy amit a családjáról, a hátteréről tud, az mind csak látszat.

Csakhogy hamarosan keresni kezdik a múltban a férfiak, akik 2009-ben lelőtték Hollyt. Ők az Idő Ellenségei, és semmi sem szab gátat abbéli törekvésüknek, hogy visszavigyék – vagy megöljék – ezt a különleges képességekkel rendelkező fiatal időutazót. Jackson összerakja az apjáról, az Idő Ellenségeiről és a magáról begyűjtött darabokat, és el kell döntenie, mennyire elszánt abban, hogy megmentse Hollyt."

Egy újabb Vörös pöttyös, egy újabb romantikus nyálte- várjunk csak! Nem, nem. Ez nem a szokásos hülyeségekkel – na meg klisékkel – teletömött romantikus Vörös pöttyös. Ez a realitást az egyik legkedveltebb tudományos elmélettel (és egy csipetnyi romantikával) fűszerező remek történet, ahol az ifjúságnak meg kell tanulni egy fontos leckét: nincs olyan, hogy lehetetlen. 

Hát még a németek is jobbat adtak ki!
[Forrás: Pinterest]

Na, most, hogy ilyen semmitmondóan sikerült beharangoznom ezt az értékelést, beszéljünk komolyabban róla! Valahogy ilyen komolyabb, tudományosabb témával kapcsolatos könyvet KMK-nál gondozva nem olvastam. (Lehet, hogy van, de én akkor sem tudok most így hirtelen egyet sem…)

Szóval az időutazás. Szerintem amióta az ember felfogta, hogy mi az „idő” és hogy ezt lehetne-e manipulálni, azóta foglalkoztatja a kis buksiját. És az ezekből fakadó lehetőségek is: lehetne manipulálni a múltat? Megnézhetném a jövőt és felkészülhetnék? (Megakadályozhatnám a II. világháborút? etc.)

Természetesen itt is vannak szabályok, amiket akarva-akaratlanul is be kell tartani. Például, ha a múltba visszamegy főszereplőnk Jackson, akkor vihet magával tárgyakat, de nem tud hozni vissza a jelenbe. Ha valakivel beszél a múltban ezzel  a „kivetülésével”, akkor a jövő-jelenben ez olyan, mintha meg sem történt volna. Összességében jó ez a képesség, csak semmi haszna nem látszik. Ami végül pedig az egész sztorit beindítja, az egy támadás, ahol Jack szerelmét lelövik és Ő önkéntelenül is _teljes ugrást_ hajt végre – azaz nem csak egy kivetülésként jelenik meg a múltban. Innentől kezdve egy célja van: visszatérni 2009-be ebből a borzalmas 2007-es évből, ahol még se barátnő, se egyetem, se segítő tudóspalánta barát. 

Történetileg egész érdekes, de itt most még nem az a lényeg, hogy tudjuk, hogy miért rendelkezik ilyen erővel Jackson és mégis kik ezek az emberek, akik ezzel a génnel rendelkeznek. Nem, nem, itt inkább a múlt felfedezése a lényeg, miszerint kiderül egy és más a családról (nyilván kell valami családi dráma, anélkül nem young adult egyetlen könyv sem!). Lehet, hogy ez a zárójeles mondatom most gonosz volt, de hozzá kell tennem, hogy egyetlen ilyen „tinikönyvben” sem találkoztam még olyan szívszorító jelenettel, mint [spoiler alert!] amikor Jackson visszamegy arra az estére, amikor Courtney meghalt. Majdnem sírtam – ami nálam nagy szó. Kőből vagyok. [spoiler vége!]

Az eredeti kiadás borítója [Forrás: Moly]

Viszont sajnos ennyi volt, ami az érzelmi faktort kikezdte, a történet pedig szépen lassan bontakozik ki. Kicsit kapkodós, olyan „ide is belenyúlunk, de közben máris mesélek a következő pillanatról, majd ismét visszaugrunk a múltba és lassan, idegőrlően változik a személyisége az embereknek”.

Ezzel pedig át is térnék a karakterekre, de főleg Hollyra. Engem piszkosul irritált ez a nő! Főleg 2007-ben. Ahogy Jackson is mesélte, teljesen más volt, mint a 2009-es Holly, amit nem magyaráz meg a másik idővonal elmélete – csak úgy mondom. Legalábbis számomra nem kielégítő válasz, hiába mosolyogtam rajta, mert eszembe jutott a The Flash egy-egy jelenete, része – Barryre ismertem itt egy kicsit ebben a sztoriban. A többi karakter pedig ezzel a mozdulattal feledhető is volt. Adam okos, de semmi extra; Courtney volt talán az egyik legérdekfeszítőbb, de vele nem volt elég jelenet, hogy igazán ki tudjon bontakozni a személyisége, ne csak fájdalmasan utaljanak rá. 

A borító viszont egyáltalán nem tetszik, az egyik legcsúnyább, amit a KMK készített az eddigiek során szerintem! Az eredeti vonta magára anno a figyelmemet, azért lett ez a könyv várólistás, de az is olyan fura most már. Bár ott még értem is ezt a „levegőben lógunk” jelenetet. Kár érte! 

Összességében, ha nem szedem tényleg darabjaira egy pörgős, érdekes sztorit kaptam szerethető és szemforgató szereplőkkel. Nagyon remélem, hogy mihamarabb kiadják a folytatást magyarul is! 

Műfaj: fantasy, romantikus, időutazás

Korosztály: tinédzserek, fiatal felnőttek

Terjedelem: 424 oldal

Kötés: puhatáblás, kartonált

Fordította: Lakatos Anna

Írta: Julie Cross
Eredeti cím: Tempest(Tempest 1.)

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

Megjelenés éve: 2012
Magyar kiadás: 2016