Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 2. - Együtt

A borító [Forrás: Moly]

Fülszöveg:

"Kilencedik második félévében az iskolai élet ezerrel pezseg: farsangi bál, Valentin-hét, Valentin-napi bál, tavaszköszöntő buli, osztálykirándulás és még sok minden más… Az osztályközösség eközben egyre jobban összekovácsolódik.

Reni érdeklődése Cortez iránt szerelemmé változik; vágyakozás, reménykedés, féltékenység, csalódás, aztán ismét reménykedés között őrlődik, mert a fiú viselkedése egyáltalán nem egyértelmű…

„Se varázslók, se boszorkányok, se vámpírok nem lakoznak e könyv lapjain, és mégis csupa varázslat, bűbáj és hátborzongatás, mert ha olvasni kezded, olyan érzésed támad, mintha tükörbe… varázstükörbe néznél!” 

Böszörményi Gyula"

Véget ért a félév, túl vagyunk a roppant izginek ható vetélkedőkön, örülünk, mert mindenki átcsúszott kettessel és Arnold meg egy zseni, akire büszkék vagyunk. Folytatódik is a sorozat a második félévvel, ahol ismét minden a feje tetejére áll és én még mindig nem tudom (velem együtt nagyon sokan sem), hogy miért is vagyunk szerelmesek Cortezbe. (Nekiálltam K-val leírni a nevét… jézusom.) 

És elkezdődött a sírás időszaka! Hiszen Renátát igazából mindenki úgy ismeri, hogy a sírós stréber (legalábbis nekem ez a jelző jut róla eszembe). Minden szutyokért sír, és ahogy olvastam a könyvet felfedeztem az erős hangulatingadozásait is, amit csúnya módon a mensinek simán betudnék. (Magam alatt vágom ezzel a fát, mi?) De most tényleg! Egyébként Laura hozzáállása ezt a témát érintve tetszik: Reni kap felmentést tesi alól, mert nagyon görcsöl és Virággal is este beszélgetnek ilyenekről. Szerintem ez teljesen alap dolog tiniként, mindent megbeszélünk, pláne, hogy mindenki tragédiaként éli meg akkor, hogy „már megint itt van” – aztán később meg „végre itt van!”. Szóval nagyon is örülök ennek, amikor egy-egy könyvben megemlítik, mert sokszor úgy veszem észre, hogy minden főhősnő egy menzesztelen valaki, sose fáj semmije, mindig topon van, nem fetreng legalább egy napot a szobájában magzatpózba görnyedve és ez engem bevallom, hogy sokszor zavart. Pláne fantasyk során, ahol verekednek, meg minden ilyen, aztán sosincs semmi bajuk.

[Forrás: Szentjohannagimi.hu]

Na, de a lányok gondokról ennyit, nézzük a lelki gondokat: Reni és az értetlenség. 

Az első nagy szívtörésünk is megtörtént – Reni látott egy csókot a versenypálya mellett, ennek aztán egy hét bőgés lett a vége és hétvégi „összetört szív” program, aminél Kinga nekem kicsit túlzás volt, hogy megjelent és ekkor is Ő irányított. Kétségtelenül még mindig Ő az egyik legkiforrottabb karakter, de néha tényleg túlzásba tudja vinni. Viszont, amiért imádom: [spoiler!] képes volt nem közölni Renivel, hogy Edina és Cortez nem is járnak és nem is csókolóztak. Teljesen igaza volt a kötet végén, hogy azért nem mondta el, mert végre képes volt Reni kiállni párszor magáért és nem csak Cortez után sírni. [spoiler vége!]

Plusz: nem is emlékeztem, hogy ebben a részben mik történtek, de az egyik legnagyobb meglepődés az Ricsi bunkó beszólása volt, hogy Reni majd úgyis megcsinálja, ők meg úgyis elkérik. Itt mondjuk már lehetett volna kitartása és önbecsülése, miszerint nem adja oda nekik többet az anyagot. Miért is? Azért, mert ha neki van erre ideje, akkor a többieknek is. Pláne, hogy ez egy rohadt magán gimnázium, tehát ide olyanok járnak, akik tényleg vinni akarják valamire az életben, továbbtanulnak mindenképp. Ehhez képest a csapatban csak Arnold, Kinga, Gábor, Zsák és Reni tanul, a többiek pedig „túlélnek”. Jó, az elején persze, poén, bele kell rázódni a gimibe, a követelményekbe, de akkor
is – ez a tendencia a négy év alatt megmarad. 

Az új kiadás borítója
[Forrás: LeinerLaura.hu]

A karaktereket lehetne kiemelni még, itt pedig anyut és aput említeném meg (akiknek egyébként nincs nevük): borzasztóak. Anyu állandóan a „milyen szép a kamaszszerelem nézésével jön”, apu meg csak úgy van, hogy pótvacsorázzanak. Ehhez kapcsolódóan még megemlíteném: ezzel a rendszertelen kajálással, és ilyen minőségi kajákkal azon csodálkozom, hogy Reni elméletileg átlagos, vékonyabb testalkat – pedig semmit nem sportol (ezt tudjuk a tesiórák leírásából is, 20 körből 6-ot fut le, abba is belehal), és állandóan sütiket eszik, pékárukat meg ilyeneket. Lehet, hogy én vagyok túl tudatos most már, de azért nyilvánvaló, hogy ennek hízás a vége. Mégis mekkora segge lehet egyébként Reninek? 

Bernáth András: drága kis kocka barátom, Robival egyetemben. Ők adják Dave mellett a technikai zseniket, illetve a későbbiek során kicsit balhésabbak is lesznek. Ellenben ezen kívül csak olyan ballasztnak vannak ott. 

Haraszti Róbert: a másik ballasztanyag, büdös kocka. Én magam is nagy játékos voltam, szóval teljesen megértem a középsulis „ráérünk, játsszunk!” hozzáállást, és bírom a házirend újraértelmezését – így viszont kicsit fals, hogy rosszak irodalomból, mert a szövegértés az nagyon megy. :)

Jacques Chatelain (Zsák): az echte francia osztálytárs, aki fogalmam sincs, hogy hogyan él túl, hiszen hiába alapítványi gimi, attól még nem kéttannyelvű, tehát a francián kívül minden tárgy magyarul van, Zsák pedig nem tud magyarul. Hatalmas kérdőjel. 

Zsidák Gábor: a néma gyilkos. Jó, nem, de akkor is, mindig Ő áll őrt az ajtóban, egyébként jó tanuló, Zsák barátja. Csak semmit sem csinál, szintén csak feltöltötte a létszámot, vagy mi.

Műfaj: ifjúsági, romantikus,

Korosztály: 14-99 évesekig (bárkinek!)

Terjedelem: 392/464 oldal

Kötés: puhatáblás

Írta: Leiner Laura

Cím: Együtt (A Szent Johanna Gimi 2.)

Kiadó: Ciceró, L&L

Megjelenés éve: 2010/2016