Cat Winters: Fekete madarak árnyékában

Borító [Forrás: Moly]

Fülszöveg:

"1918-ban a világ az apokalipszis felé száguld. Félelem és zűrzavar uralkodik, ráadásul a világháború árnyékában halálos járvány tombol. A 16 éves Mary Shelley Black gyötrődve figyeli, ahogy a kétségbeesett gyászolók összesereglenek a spiritiszta szeánszokon és a szellemfényképészeknél. Mary Shelley maga soha nem hitt a szellemekben. A kilátástalanság percei azonban arra kényszerítik, hogy átgondolja addigi felfogását az életről és a halálról; első szerelme ugyanis – aki a fronton halt meg – szellemalakban tér vissza hozzá…"

„Winters mesterien megírt debütáló könyve hatásosan festi le a háborús idők szerelmi kapcsolatait, az 1918-as spanyolnátha-járványt és a korszakot jellemző spirituális divatot – magával ragadó szerelmi történet izgalmas misztikummal keverve.”

Tudod, van az az érzés egy könyvnél, hogy egész érdekes a fülszövege első pár sora alapján, láttad anno, hogy sokan olvasták és egészen szerették, szóval, amikor hirtelen akcióba került úgy döntöttél megveszed. Na, ez a könyv is pontosan ez a kategória volt – én azt hittem, tudom, hogy mit vettem. Majd elolvastam és arcul csapott, hogy rohadtul nem. Meglepetés!

A történet az első világégés idején, pontosabban annak végén játszódik Amerikában, ahol a fritz gyűlölet amúgy is tetőzik és mindennek a tetejébe tombolt az influenzajárvány is. Mindenki gézlapos arcmaszkkal jár-kel, és hagymát eszik hagymával, hogy megelőzze a betegséget, ugyanis nincs rá gyógymód. Aki elkapja pár nap után bele is hal – később kiderül, hogy ez a híres spanyolnátha. Főszereplőnk Mary épp vonatra száll, hogy Eva nénjéhez induljon az ország másik felébe. Közben elmereng a dolgokon, így tudjuk meg, hogy igazából menekül, mert apját bebörtönözték és mégis reménnyel teli a szíve, mert reméli, hogy így ismét találkozhat előbb vagy utóbb ifjú szerelmével, aki katonának állt. 

Gyönyörű kollázs a könyvhöz [Forrás: Pinterest]

Egyszerűen nem tudok többet felvázolni a történetből csak úgy, most már elemezni is kell hozzá. Kezdjük azzal, hogy Mary Shelley neve nagyon jó találat, pláne, hogy meg van magyarázva a miértje is – és az is tetszik, hogy egyes formái mit jelentenek (Shell – csak Stephen hívta így; Mary – ekkor édesapja halálosan komolyan beszélt hozzá, vitának helye nem volt). Mindenki ismeri ezt az érzést, csak nálunk inkább akkor fél a gyerek, ha a szülő a teljes nevén szólítja. De maga a helyzet, hogy épp tombol a spanyolnátha Amerikában, közben lassan, de biztosan érkezik az első világháború vége egy olyan alaphangulatot adhatna a könyvnek, amitől az ember bedepizne és szomorúságot várna. Ehhez képest csak a gépmaszkok szintjén jelenik meg (az elején) az influenza ténye, aminek nagyon örültem. Nem akartam egy depresszív, negatív könyvet olvasni (direkt nem írtam, hogy szomorút, később kitérek erre is.) Mary egy igazi talpraesett női karakter, aki nem engedi, hogy félrevezessék az emberek sima magyarázatokkal – a miértekre és a hogyanra tapasztalatokkal keresi a választ. Nagynénje az elején igencsak idegesítő volt, pedig druszám, viszont amikor kiállt Shell mellett megszerettem. Mert képes volt a karakterfejlődésre, nem maradt benne ugyanabban a szerepben és a végén ugyanúgy aggódtam érte, ahogy az unokahúga. 

Viszont magáról a lényegről még nem ejtettem szót: ez pedig az ezotéria és a szerelem furcsa keveréke. Mary gyerekkori szerelmével levelezett még a háború ideje alatt is, és remélte, hogy hamarosan találkozhat vele most, hogy San Diegoban van Ő is. Stephen bátyja viszont egy igazi tenyérbe mászó figura, aki ráadásul egy szellemfotós. Értitek? Kihasználva az emberek kétségbeesését úgy döntött, hogy ebből gazdagszik meg, vagy, ahogy Ő mondja „igazolást ad az embereknek, hogy igenis létezik túlvilág, igenis van egy hely, ahol a szeretteink megnyugvást lelnek.” (Ez mekkora fricska egyébként…)

A bonyodalom és a szívszakadás ott kezdődött, amikor Shelley megkapta a hírt, hogy Stephen meghalt. Ennek örömére úgy döntött, hogy a viharba kiáll, hátha meghal. Sikerült, villámsújtott lett – és megvolt az első testen kívüli élménye. Itt jött ki először a szemem, mint a csigának, nem akartam elhinni, hogy hogyan kerültem én ilyen történetbe. Nem ezt vártam volna tőle – ehhez képest annyira örültem neki, mint kisgyerek a csokinak! Kellemesen csalódtam és a végén felbukkant benne egy krimiszál is, bár be kell valljam, hogy elég para volt, ahogy Stephen egyszer csak megjelent Marynél az éjszaka, sőt, birtokba vette a testét és megmutatta neki, hogy mit élt át. 

Nem akarok egyszerűen többet írni erről, mert a vége… na, az érint meg igazán. Elképedve olvastam a végét a buszon, elmorzsoltam egy könnycseppet és nem hittem el, hogy ez a válasz. Mindössze ennyi az oka annak, hogy meghalt egy fiatalember, nevetséges… 

Most, hogy ilyen drámai véget adtam az értékelésemnek, javaslom a könyv azonnali elolvasását!

Műfaj: ezotéria, szerelem

Korosztály: fiatal felnőttek, felnőttek

Terjedelem: 304 oldal

Kötés: puhatáblás, kartonált

Fordította: Simonyi Ágnes

Írta: Cat Winters

Eredeti cím: In the Shadow of Blackbirds

Kiadó: Scolar

Megjelenés éve: 2013
Magyar kiadás: 2014