Borító [Forrás: Moly] |
"Újvári Hanna a tinik megszokott életét élte egészen egy évvel ezelőttig, egy családi tragédia azonban mindent megváltoztatott. Most apukájával kettesben tölti a hétköznapokat, és rég nem a korosztályának átlagos problémái foglalkoztatják.
Miután átveszi a tizenegyedikes bizonyítványát, az évzáró után váratlan felkérést kap az igazgatótól: részt vehet egy iskolai versenyen, ahol kiváló matekosként főleg a logikai feladatok megoldásában számítanak rá.
Hanna környezete ragaszkodik hozzá, hogy elmenjen a megmérettetésre, így a Szirtes Gimnázium négyfős csapata elindul az Iskolák Országos Versenyére.
Az Ég Veled az Iskolák versenye trilógia első része."
Nos, ismét egy LL történethez van szerencsénk. Ezúttal viszont már a fülszövegből sejtjük, hogy kicsit komolyabb történettel és karakterekkel lesz dolgunk, mint az eddigiek során. Újvári Hanna friss visszatérő a sulijában, egy családi tragédia miatt majdnem egy évig vegetált, de végre visszatért bele a küzdeni akarás. (Milyen rohadt fellengzősen fogalmazok nem?)
A történet pedig nem a suliban játszódik, a tanév végén kezdődik, amikor is négy gyereket – köztük Hannát – behívja bizonyítványosztás után az igazgató, hogy bejelentse: Ők a kiválasztottak, akik részt vehetnek az Iskolák Országos Versenyén (továbbiakban: IOV). Hanna természetesen kéreti magát – „vacillál” -, végül pedig édesapja egy elkapott beszélgetése, panaszkodása után úgy dönt, hogy megpróbálkozik a két hetes túlélőtáborral. Vagy mivel.
[Forrás: Pinterest] |
A bejegyzés a továbbiakban spoileres!
Újvári Hanna elvesztette édesanyját egy évvel ezelőtt rákban. Ezt már a fülszövegből megmondtam, annyira adta magát szerintem a dolog, még az is, hogy a fontos családtag csak az édesanya lehet. Ez egy jó pont tragikumnak, viszont… hatalmas túlzás nekem ez a ragaszkodás. Annyira, de annyira képtelen „lemondani” az anyjáról, hogy inkább átugrottam ezeket a részeket, ahol két oldalon át azért sír, hogy nem tudja személyesen megbeszélni az anyjával, hogy Kornél milyen helyes és milyen jó fej. Nekem ez túlzás. Meg ez, hogy „én az anyukámat vesztettem el, és ez mindent felülír”. That’s some bullshit girl! Miért nagyobb súlyú az, ha valaki az édesanyját veszíti el, mint hogy valaki más meg a lányát? Vagy a feleségét? Nekik talán nem volt ugyanolyan fontos? Ugyanolyan meghatározó? Szánalmas volt, legalább kétszer ezt az érvet hozta fel, hogy miért fognak össze a nagymama meg az apja.
És ha már megemlítettem a papát, szerencsétlen nem értem, hogy miért hagyta, hogy Hanna ennyire rápörögjön arra, hogy neki „meg kell védenie” az apját. Ez a kajás hülyeség… sport? Az nem lenne szükséges hozzá? Csak ennyi, hogy egyen normálisan aztán viszlát? Alaptalan kissé nekem ez a szál és természetesen kurva idesegítő is. Nehogy már a befőtt tegye el a nagymamát!
A mammerját viszont imádom, igazi karakán típus (miért mindig a gyökér szülőkre ütnek Laura diákjai? Lásd: Renáta is ugyanolyan idióta, mint az apja), aki kész kimondani, hogyha idióták a többiek. Amit azért sokszor kell.
Újvári Hanna [Forrás: Favim] |
Összességében viszont elégedett vagyok vele, pörögtek az események, érdekesek voltak az eddigi feladatok és nyilván egy jó kis cliffhangerrel zárult ez a rész. Remélem, hogy tényleg csak trilógia marad, mert ha ezt is meghúzza, mert van rá igény, komolyan felhagyok Laura olvasásával.
Műfaj: ifjúsági, young adult
Korosztály: 14-16 évesek
Terjedelem: 432 oldal
Kötés: füles, kartonált
Írta: Leiner Laura
Cím: Ég veled (Iskolák versenye trilógia 1.)
Kiadó: L&L
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése