 |
| A borító [Forrás: Moly] |
Fülszöveg:
"Néhány évszázadonként eljön az idő, amikor a tarot kártya lapjai életre kelnek, hogy megküzdjenek egymással, életre-halálra.
– Minden játékban végzett velem?
– Nem mindben. De a Lótusz Hölgye akkor is meghalt.
– Vagyis mások öltek meg… Nyertem már játékot? – Azt kívántam, bárcsak ne tudnám meg. – Hányszor?
Matthew habozott.
– Többet, mint bárki más előtte. Vagy azóta.
Akkor gyilkosságban rekordtartó vagyok. Nem csoda, ha Selena annyira aggódik, amikor új Arkánumokkal találkozunk. Mindenkinek rám fáj a foga.
– Ki kapott el?
Matthew a kezét nézte. Téma lezárva.
– Akkor azt áruld el legalább, hogy a Halál hányszor kapott el!
– Ez a Halál? Az utolsó három játékban kétszer. – Matthew barna szeme elkomorodott, amikor hozzátette: – Gyakorlat teszi a mestert.
Tegyél fel mindent egy lapra!"
És igen! Az első kötet hisztije után (plusz megszabadultam tőle fizikai valójában) bevállaltam, hogy elolvasom a folytatást is. Reméltem, hogy jobbat kapok és inkább Kresley-féle olvasmány lesz, mint egy idegesítő tiniregény. Eredmény? Nézzük hát!
Pontosan ugyanúgy folytatódik a regény, mintha csak lapoztam volna egyet az első kötet végén. Ez nagyon jó, mert jelzi számomra, hogy folyamatosságot kell tekintenem, nem hagyunk ki semmi lehetőséget arra, hogy tovább folyjon a történet mocskos folyója. Jobb lenne egyébként, ha esetleg mellékelnének egy térképet a kötethez, mert én szívesen követtem volna szemmel (vizuálisan), hogy honnan jutottak hova (tudom, Google, de kényelmes típus vagyok, nem tart sokba!). És jelölték volna rajta, hogy hol volt Finn rejteke; a kannibálok földje, meg hol van Nagyi pontosan.
 |
| A halál lapja [Forrás: Deviantart, Poisoncage] |
Viszont ha már megemlítettem szeretném le is írni: Halál egy nagyon jó karakter! Végre, aki nem csak egy picsogó kisgyerek (mint megtudjuk 23 éves +-600-700), hanem egy komoly háttérrel és anyagiakkal rendelkező magányos lovag. Igazából onnantól tetszett a sztori, hogy kiderült az árulás és Halállal kellett tartania Evienek. Innentől végre érdekes volt, az egymással felesők pedig néhol mosolyra késztettek a csipkelődésükkel.
Nyilvánvalóan a történet két legkiemelkedőbb pontja az erotika körül forgott. Amikor megtörtént, ami várható volt az első kötet történései után felröhögtem és megjegyeztem: „szűzoltó barátosném visszatért!”. Igen, Kresley anyánkat így becézem a Halhatatlanok alkonyat után sorozat miatt. (Aki olvassa, tudja, hogy miért gondolom így…) Ez a kötet elején volt, ami nekem kicsit kamuszagú volt, olyan meggondolatlan Evie részéről. Kár, hogy nem hallgatott a jó pajtásunk Halálra. De legalább ez visszaköszönt vele is a vége felé. Itt megint sajnálkozom, hogy érdemi szex nem történt, mert Evie megint egy hülye picsa volt. Komolyan, úgy kinyírnám ezt a p*csa felét, maradjon inkább vörös boszorkány. Amúgy is szeretem a vörös hajszínt, menőbb, mint a szőke.
De valami tényleges jót is említek akkor a történetből: a táncos csábítás elég jó volt. Az még illett is ehhez a bamba jószághoz, szinte láttam, ahogy izzad a lovagunk. Mondom: sajnálom, hogy nem történt (még) érdemi kapcsolat közöttük. Viszont úgy fest, hogy a múltban nagyon durva dolgok történtek (ezt a spoilert még a spoileres bejegyzésemben sem írom le), amiért kíváncsi vagyok a folytatásra. Ez a kötet összességében sokkal de sokkal jobb volt, mint az első. Tehát: idén jöhet a folytatás!
Műfaj: fantasy, disztópia, young adult
Korosztály: fiatal felnőttek, felnőttek
Terjedelem: 376/374 oldal
Kötés: keménytáblás; puhatáblás, kartonált
Fordította: Szoboszlay Anna
Írta: Kresley Cole
Eredeti cím: Endless Knight (The Arcana Chronicles 2.)
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Megjelenés éve: 2013
Magyar kiadás: 2017
Magyar kiadás: 2017
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése