Kresley Cole: Poison Princess - Méreghercegnő

A borító [Forrás: Moly]

Fülszöveg:

"A tizenhat éves Evangeline „Evie” Greene irigylésre méltó életet él – mígnem rémisztő hallucinációi támadnak. Amikor egy apokaliptikus esemény megtizedeli louisianai szülővárosának lakosságát, megölve mindenkit, akit szeret, Evie rájön, hogy a hallucinációk voltaképpen a jövőre vonatkozó látomások voltak – amelyek továbbra sem szűntek meg. Az életéért küzdő és válaszok után kutató lány kénytelen segítséget kérni a lápvidék rossz oldalán élő osztálytársától, Jack Deveaux-tól. De egyedül egyikre sem képes.

A meglehetősen hosszú bűnlajstrommal rendelkező Jack, a maga komisz vigyorával és kirívó viselkedésével, nem olyan fiú, akivel Evie barátkozni szokott. Bár egyszer már gúnyt űzött Evie-ból és mindabból, amit képvisel, Jack most mégis vállalja, hogy megvédi a lányt. Evie tudja, hogy nem bízhat feltétel nélkül a fiúban, de vajon képes lesz neki ellenállni, ha egyszer letörli a képéről azt a komisz vigyort? 

Kiben bízhat Evie?"

Amennyire kíváncsi voltam erre a történetre, annyira nagyot csalódtam a végén. Szenvedtem azért, erősen a felénél, és elgondolkodtam, hogy hogy lehetséges, hogy egy ilyen hisztis pics@t talált ki Kresley Cole a Halhatatlanok alkonyat után sorozatban megismert badass csajokhoz képest. Egyáltalán nem voltam bele kibékülve és örültem, hogy végre befejeztem...

Történeti szempontból érdekes volt! Ezt mindenképp le kell szögeznem az elején. Eléggé bejött ez a téma, hogy ugyan a fantasy világát nem hagytuk el (teljesen), amit az írónő az ismert sorozatában követ, mégis valahogy annyira nem volt az igazi. 

Tehát, hogy akkor most saját magamnak is tisztába tegyem: életemben egyszer volt szerencsém szerelmi jóslást kapni tarotkártyákból még általános iskolában (csak, hogy érezzük a helyzet komolyságát). Mivel már akkor érdekelt ez az okkult kis világ, minimálisan utána kerestem, de aztán abbamaradt a mánia ahogy beköszöntött az igazi kamaszkor és inkább a kaland-romantikus regények vonalán kezdtem el mozogni. Szóval maga a tarot-kártyák megszemélyesítése nagyon tetszett, a képességek is érdekesek voltak – de legfőképp az emberek valós személyisége. (Itt legfőképp Matt-re gondolok és az autizmusára.) 

A császárnő lapja [Forrás: Taropasaule]

Ezzel a fél mondattal pedig át is kanyarodnék a karakterek világára, felépítésére. Ahogy fentebb írtam, Evie az egyik legrosszabb főhősnő, akiről olvastam. Na jó, talán Lara Jean picsogásban lekörözte és butaságban is. Értem én, hogy ezek tinik, tehát 16-17 évesek, de muszáj ennyire – khm – seggbutának lenniük?! Életképtelen, ezekre nincs jobb szó szerintem. Az a legnagyobb baj a főszereplőnkkel, hogy nem mutat 450 oldalon keresztül semmilyen érdemi fejlődést. Semmit! Az, hogy felfedezte egy képességét (annak egyik használati formáját), nem jelent semmit, mert ugyanúgy szenved, mint egy idióta. Jackson egy idegesítő seggfej volt, én semmi imádni valót nem találtam benne. Végig úgy viselkedett, mintha Ő lenne a nagy segítő, amiért kihúzta Evie seggét a bajból [spoiler!] aztán az amúgy is nyilvánvaló kiderül a medencés jelenetnél, amikor megfektetné. Mindenki ezt akarja! Apokalipszis kellős közepén meg pláne. Ehhez még annyit fűznék hozzá, ha már megemlítettem, hogy szánalmas ez a „ragaszkodás” a szüzességéhez. Brandont nem is szerette, de lefeküdt volna vele, Jacket szereti de nem adja oda neki magát – akkor most mi van?! Fagóta. [spoiler vége!] A többiekről elég keveset derítettünk ki, azon kívül, hogy a Mágusnak van humora (ami sajnos csak a vége felé kezdte el megmenteni az amúgy full lapos párbeszédeket), a Hold pedig egy sznob picsa. Matt az egyetlen, akire érdemes odafigyelni a továbbiakban is. [spoiler]Mivel egy autista srácról van szó, nyilván vannak tünetei és megrögzült szokásai – és ahhoz képest, hogy Evie egy önző picsa túl jól kezeli ezeket a felmerülő gondokat. Nem faggatja például tovább, mert tudja, hogy ha elkezdi nézni a kezét Matthew, akkor nem hajlandó tovább beszélni a dolgokról. Na de az önzőség hogy is fér össze ezzel? Annyira _természetesen_ kezelte ezt a nem mindennapi dolgot, ami ezt nekem még jobban hiteltelenné tette.[spoiler vége!]

A borító elég figyelemfelkeltő, viszont Jackson nagyon csúnya rajta. Ez a hatalmas állkapocs, ez bántja a szememet. Evie gyönyörű rajta, de közben tudom, hogy belül rothad, mert… áh, nem, hagyjuk. A magyar kiadás sokkal szebb lett, mint az eredeti, ezért plusz pont jár. 

Összességében nekem hatalmas csalódás volt a könyv, mindössze az utolsó 30-40 oldalt élveztem, amikor végre beindultak az események és úgy festett, hogy Evie még a végén nem is lesz annyira csapnivaló főhősnő. De ehhez nyilván a sorozat folytatását is olvasnom kellene, de biztos, hogy csak könyvtárból fogom kivenni. Ugyanitt Méreghercegnő eladó! (volt)

Műfaj: fantasy, disztópia, young adult

Korosztály: fiatal felnőttek, felnőttek

Terjedelem: 474 oldal

Kötés: keménytáblás; puhatáblás, kartonált

Fordította: Szoboszlay Anna

Írta: Kresley Cole

Eredeti cím: Poison Princess (The Arcana Chronicles 1.)

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

Megjelenés éve: 2012
Magyar kiadás: 2014