 |
| Borító [Forrás: Moly] |
"Colleen Hoover, a New York Times bestseller írója a viharos szerelemmel, szenvedéllyel és fájdalommal teli Szívcsapás-sorozattal számos olvasót ejtett rabul.
Miután Layken és Will szerelme a legnagyobb próbatételeket is kiállta, az immár házasságban élő fiatal pár végre kezdi biztonságban érezni magát a kapcsolatban. De bármennyire is élvezi Layken az új, közös életüket, néhány kérdés nem hagyja nyugodni. Noha Will szeretné magában tartani a múlt fájdalmas emlékeit, Layken mindent tudni akar róla. Will végül beadja a derekát, és elmeséli saját történetét, mely során felszínre kerülnek legbelsőbb érzelmei és gondolatai. Miközben újraéli jó és rossz pillanatait, a Laykennel való első találkozásáról is meglepő dolgok derülnek ki.
Az Ez a lány-ban Will a saját szemszögéből meséli el Laykenhez fűződő, bonyolult kapcsolatát. Kettejük jövője azon múlik, hogyan birkóznak meg a múlttal a közkedvelt Szívcsapás-sorozat záró részében."
Vége. Finito. End.
CoHo, Te mocskos pénzhajhász. Mert ez a könyv, mindössze azért készült el, hogy megírhasd a prológust. Ami egy nagy kamu volt, csak úgy mondom. Szerintem engem sorozat a Szürke-trilógia óta nem cseszett fel ennyire.
Kezdjük az elején: a történet a nászúttal indul, ami összesen egy fejezetet tesz ki, a közbevágások pedig az első meg a második kötet újramesélést tartalmazták, csak épp Will szemszögéből. Ami egyet jelentett az „ugyanaz”-zal. Szégyen és gyalázat, hogy erre igény volt vagy akármi. Ez nem olyan szemszögváltás volt, ami tényleg megért egy egész kötetet. Sőt, szerintem egyetlen történet sincs, ami megérné a másik fél szemszögéből történő újramesélést – kivéve a Szent Johanna Gimit. Ott Cortez annyira más vonalon mozgott, hogy már megérne egy misét, hogy tudjuk, hogy a fenébe szeretett bele Renibe. Mellékvágány OFF.
 |
| [Forrás: Pinterest] |
Szóval Will újra elmesélte az első találkozást, az azonnali „mah heart mah soul” érzést, a megbántásokat, félreértéseket és egyebeket. A legszebb az egészben, hogy ismét csak bebizonyosodott, hogy a nők azt hiszik, hogy tudják, mit gondolhat egy férfi. Kurvára nem, de sebaj, próbálkozni szabad. A lényeg, hogy Will ugyanúgy és ugyanazokkal az érzelmekkel viaskodott (ezek szerint), mint Lake. Persze, én meg az orosz elnöknő vagyok, nem?
Mindössze az a szerencséje ennek a történetnek, hogy év elején olvastam az első két részt, így legalább felfrissítette az emlékeimet (most már tudom, hogy Vaugh-nak hívták Will exét! Jó név, mintha egy kutya ugatna).
Egyszerűen nem tudok pozitívan nyilatkozni erről a könyvről. Az ég-egy-adta világon semmi, de semmi értelme nem volt ennek, hogy most újra megírja – csak kellett a trilógia megnevezés. Még kibékültem volna vele, hogyha csak duológia, teljesen jó lett volna, hiszen tudtuk, hogy a leánykérés után esküvő volt és tovább tudjuk görgetni a sztorit. Szerintem sokkal jobb lett volna, hogyha hagyja CoHo, hogy mindenki azt képzeljen, amit akar, [spoiler!!] erre nem megírta az első gyerek születését? Annyira sablon, annyira hatásvadász, hogy felfordul a gyomrom tőle. [spoiler vége!] Szemem forgatva csuktam be a könyvet, hogy legalább vége. Csak szidni tudnám. Először a medencés jelenetnél telt be a pohár, ott inkább abbahagytam egy kicsit az olvasást. Adom, hogy Lake frissen elvesztette a szüzességét (jó, egy napja, egye-fene), és máris szűzkurvát játszik egy nyilvános medencében. Annnnnnnnyira reális, Ó, igen :)
De ez volt az egyetlen jelenet, amikor nem a múltban merengtünk és nem azt láttuk, hogy Will azonnal beleszeretett egy lányba (tuti a mamusz miatt egyébként) és sírt, mert kiderült, hogy még sulis. Ember, egy mondatban összefoglaltam az első részt! Zseni vagyok! Szóval egyelőre nagyon hadilábon állok CoHo-val és egyáltalán nem értem, hogy mire fel imádják ennyire ezt a sorozatot. Unalmas, elcsépelt, semmi pluszt nem adott az életemhez. Félreértés ne essék: nem a slice of life sorozatokkal van bajom. Nyilván a fantasy az elsődleges választásom, ha mondjuk olvasni akarok valamit, de attól még ismerek jó történeteket ebben a műfajban. CoHo könyvei nem azok (DE KELL A PLECSNI, SZÓVAL EL FOGOM OLVASNI ŐKET!). Ja, a végéről inkább nem is beszélek. Borzasztó könnyvadász és tök nyilvánvaló volt. Szégyen, egyszerűen szégyen.
Műfaj: new adult, romantikus
Korosztály: fiatal felnőttek, felnőttek
Terjedelem: 294 oldal
Kötés: keménytáblás; puhatáblás, kartonált
Fordította: Barthó Eszter
Írta: Colleen Hoover
Eredeti cím: This girl
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Megjelenés éve: 2015
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése