 |
| Borító [Forrás: Moly] |
"A sok viszontagság, szívfájdalom és sorscsapás ellenére a Layken és Will szerelme tovább él, és egyre biztosabbnak tűnik, hogy ők ketten összetartoznak.
A két fiatal azonban még nem is sejti, hogy mindaz, ami összehozta őket, egy idő után kettejük közé állhat. Kapcsolatuk komoly veszélybe kerül, és elképesztő akaraterőre lesz szükségük ahhoz, hogy megmentsék. Layken nem biztos benne, hogy Willel való viszonya a megfelelő alapokra épült, Will pedig nem tudja, hogyan bizonyíthatná szerelmét egy olyan lánynak, aki továbbra is „töklámpásokat farag”.
Miközben válaszokat keresnek a kérdéseikre, egy még nagyobb erőpróba vár rájuk – valami, ami nemcsak az ő életükre, de megmaradt szeretteik életére is végzetes hatással lehet…"
Bő egy évvel járunk az előző rész kezdete után. Ezúttal Will lesz a mesélőnk, ami sokkal kellemesebb megállapodás, mint ha továbbra is Lake együgyűségét kellene olvasnom. Ezért mindenképp jár a pacsi, viszont a tartalomért… vagyis inkább a legvégéért szeretnék hatalmas egy csillagot adni. Csak azért simán elgondolkodtam, hogy lehúzom az egészet a fenébe. De mivel rohadt rendes vagyok – plusz kaptam azóta chipset és helyreállt a világ rendje – ezért újragondolom a dolgokat. És inkább kiírom, hogy tudjak egy normális értékelést adni.
Még friss volt az első kötet élménye, amikor úgy döntöttem, hogy hazafelé lehet az új útitársam ez a rész. Meglepően rövid volt és meglepően sok minden történt benne. Egyrészt: ez a hiszti, ami végigkísérte az egész kötetet nálam már nagyon kiverte a biztosítékot. Annyira, hogy még páromat is megkérdeztem – én vagyok ennyire hülye, hogy bullshitnek tartom, hogy meg sem várta a magyarázatot Lake? Majd közölte, hogy nem, az a csaj egy idióta. Én legalábbis egyáltalán nem éreztem hitelesnek, hogy semmiképp sem hallgatja meg. A lényeg, hogy „felnőtt emberekről” szól ez a sztori. Aha. Érdekes módon a gyerekek voltak a sokkal érettebbek – amiért pedig le kell vonnom pontot. A 11-12 évesek nem ennyire értelmesek és nem így beszélnek. Már bocs.
 |
| A könyv által inspirált üveges nyaklánc [Forrás: Pinterest] |
Ugye megjelenik Will volt csaja, az a kígyó, aki nem vállalta be, hogy 19 évesen mindent feladva neveljen egy gyereket. (Az vesse rá az első követ, aki szintén bevállalja! Miközben már rég megtervezte az egyetemi életet meg ilyenek…)
Én ezért nem bántom. Azért annál inkább, hogy milyen hülye módszerhez folyamodott, hogy beszélni tudjon Willel. Aki egyértelműen lekoptatta, mégsem törődött ezzel a lányzó (akinek a nevére egyszerűen nem jövök rá… na mindegy, ennyire volt fontos karakter). És az egész pikantériája, hogy Lake mennyire gyerekesen reagált. Innentől indult be a hisztivonat, az „utállak” vonat és társai. Szánalmassá vált az egész kötet ettől. Sajnáltam, hogy ide jutottunk. Ja, meg a vége. Pfff. Tény, hogy egyáltalán nem számítottam erre a csavarra, sőt, ha már behozta és azt hittem, hogy a drámaibb megoldást választja. De hál’ istennek nem lett semmi ilyen, ennek nagyon örültem (persze, majd amnéziás hülyeséget is írunk bele, nem?!).
Szóval CoHo hozta a drámát. Ezt igazán jól tudja leírni, de itt már annyira túlzásba estünk, hogy csak fogtam a fejem, Viszont jó párszor felnevettem egy-egy jeleneten, vagy beszélgetésen, csak ezért nem húzom le a fenébe. Vagyis de! A LEGESLEGVÉGE miatt le fogom húzni. Szánalmas és meggondolatlan lépés volt.
Műfaj: new adult, romantikus
Korosztály: fiatal felnőttek, felnőttek
Terjedelem: 280 oldal/276 oldal
Kötés: keménytáblás; puhatáblás, kartonált
Fordította: Barthó Eszter
Írta: Colleen Hoover
Eredeti cím: Point of Retreat
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Megjelenés éve: 2014
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése