 |
| A borító [Forrás: Moly] |
"Calla mindig is szerette a harcot, de a végső küzdelemben nem csak a csatatéren kell helytállnia. Úgy dönt, hogy megmenti Rent, ám emiatt Shay féltékeny lesz. Callának gondoskodnia kell az öccséről, Anselről is, akit árulónak bélyegeznek. Bizonyítania kell, hogy méltó az alfa névre, és számtalan veszéllyel szembenéznie, hogy falkájával és a keresőkkel egyszer s mindenkorra megszabadítsák a világot a vigyázók mágiájától. Végül azt is el kell döntenie, mihez kezdjenek a háború után – feltéve, hogy túlélik.
A New York Times bestsellerlistás szerzője, Andrea Cremer regénye, a Nightshade-trilógia utolsó kötete az elsőtől az utolsó oldalig lebilincseli az olvasót, méltó befejezése a nagyszerű sorozatnak."
Hát ennek is vége. Szerintem régen volt egy ilyen fix trilógiám, aminél az első részt várólistára vettem, elolvastam és szaladtam is a folytatásért. Pedig annyira nem volt jó. Messze nem.
Történetileg kicsit olyan volt nekem ez a rész, mintha túl lenne zsúfolva. Annyira gyorsan szereztük meg (az eddig számomra hiányolt) kard részeket, hogy csak úgy kapkodtam a fejem.
Most, hogy a falka (majdnem) újra egyesült, ismét megjelentek a csipkelődős beszólások (Masont és Nev-et nagyon bírom ezen a téren!) és ugyan eddig itt volt nekik Connor és Ethan, de valahogy még sem volt az igazi. Ha már itt tartunk, akkor az előbbi esetén erőszakoltnak érzem a szerelmi szálat. Eléggé. (Hiába lesz később a megoldás kulcsa. Akkor is antipatikus húzás.)
 |
| Igen erős idézet a könyvből [Forrás: Pinterest] |
Szóval itt már kicsit pörögtünk, forogtunk, meg ilyenek – aztán bumm! Vége is lett. Jó, azért nem egészen így. Volt egy naaagy csatajelenet. (Nem, nem volt az).
Szóval én a legvégével ki is vagyok békülve, meg nem is. Egyrészt [spoiler!] annyira várható volt, hogy ki fog nyírni egy főszereplőt, hogy fájt, hogy ennyire „klisés” lett ez a része. Pláne, hogy én azt hittem, hogy valamelyik szerelmes párost fogja szétszedni, őszintén szólva és Nevre vagy Masonre tippteltem volna, mint veszteségre – erre Ren. Hát nem azért mondom, hogy bajom van vele, mert nem szerettem. De az a baj, hogy egyik fiút sem szerettem igazán.[spoiler vége!]
Másrészt dicséretes, ahogyan megoldotta az írónő Ansel problémáját. Az még mindig hatalmas piros pont nálam, hogy minden – de tényleg minden - alá van támasztva a keresőktől, vigyázóktól. Bejött ez a Földtől „kölcsönkérünk” dolgokat. Ellenben ha már Adnéról beszélünk egy valamit tisztázzunk: akkora logikai bakit vétett az írónő, amit nem értek. Mégpedig amikor Ren meggyógyította a vérével. Ez eddig csak falkatársak között működött, de most Őt is megtudta. Hogyan? Miért? MILYEN JOGON?!
 |
| Andrea Cremer, az írónő [Forrás: Amazon] |
A karakterek viszont teljes mértékben csalódások. Unalmasak lettek a végére. Calla döntésképtelenségét cirka 600 oldalon keresztül olvashattuk, sőt, legyen mondjuk úgy 700, mert beleszámolom, hogy az első pillanattól fogva kételkedett a kisasszony. Nehéz szülés volt, mint ne mondjak! És ez itt a legnagyobb baj: hogy csak ennyit ismertünk meg. A többi szereplő ott van, alakítja úgy-ahogy a történetet, de ennyi. Semmi bónusz, az, hogy Ren esetében az anyukája miatt egész sokat megtudtunk nem közvetlenül a karakterhez kapcsolódik. Csak mellékes információ, hogy „ja, egyébként Ren anyja, neki köszönhető az egész lázadás, etc, tralllalaaaa.”. Sajnálom, hogy a többi karakterre egyszerűen nem jutott idő, vagy nem is tudom. Adneban volt a legtöbb potenciál ([spoiler] pláne a labirintus legyőzési technikája miatt, amit a Mar is megjegyzett neki a végén[spoiler vége!] és nem lett kihasználva.
A borító itt is gyönyörű, a magyar cím pedig az elején furcsának hatott, de igazából tökéletes. Mert itt tényleg megszülettek a döntések és ezzel lezárult a trilógia. Gépelési hibát itt már nem is emlékszem, hogy találtam volna, amúgy is jobban lekötött, hogy végére értünk és hogyan zárta le az írónő. Amiért az egyik szemem sír, a másik meg elégedetten mosolyog.
Műfaj: fantasy, ifjúsági
Korosztály: 14-18 évesek
Terjedelem: 424 oldal
Kötés: puhatáblás, kartonált
Fordította: Barta Tamás
Írta: Andrea Cremer
Eredeti cím: Bloodrose
Kiadó: Egmont-Hungary
Megjelenés éve: 2012
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése