Fülszöveg:
 |
| A borító [Forrás: Moly] |
"„Nyugodt szívvel kijelenthető, hogy végre ígéretes, olvasni érdemes, rendkívüli tehetséggel bíró új magyar ifjúsági szerző született.”
(Böszörményi Gyula, az Álomfogó-regények szerzője)
Áron és testvérei nehéz feladat előtt állnak: a Virrasztók soraiba beépülve meg kell találniuk fogva tartott édesapjukat és a legendás Szilánkot. A szervezet tokiói központjában azonban a kiképzés csak a legkisebb veszély, amely rájuk leselkedik.
A fiatalok lépésről lépésre közelebb kerülnek a végső győzelemhez, de nem hagyja őket nyugodni, vajon mire vár Baphomet, az első Oni. Ha nem indít támadást, vajon milyen szerepet szánt a Sikoltó Tárna mélyén szunnyadó ősi Onik seregének?
Amikor mindenre fény derül, Annának választania kell Parszifál, a gyermekkorát végigkísérő rejtélyes bábu, és az új hatalommal kecsegtető Első Talizmán között: e két apró tárggyal az emberek, Onik, Szürkevérűek és Meratánok sorsát is a kezében tartja.
Az Oni: Szürke vér és az Oni: A Néma Város után záró kötetéhez érkezett a kalandokkal teli ifjúsági fantasy-trilógia."
Na, eljutottam a befejező részig is. Most, hogy az egész trilógiát kivégeztem két hónap alatt ki kell jelentenem: méltatlanul elhanyagoltnak érzem ezt a sorozatot! Remek fantasy világ, magyar szereplőkkel és ez semmit sem von le az értékéből. Az annál inkább, hogy nem tudok a végével megbékélni. Mi az, hogy így lett vége?! Értékelés az Oni-trilógia záró akkordjáról.
 |
| Tokió, Shinjuku [Forrás: Pinterest] |
Most az előző résztől eltérően egy picit ugrunk az időben – és a helyszínben is, és már Tokió partjainál akarják megölni a Fekete testvéreket. Természetesen nem kell pánikba esni (csak egy kicsit), ez így volt kitalálva! Tényleg! Az már más kérdés, hogy nem gondolták, hogy ennyire megcsúsznak a dolgok.
Tehát: a három testvér ugye feladatul kapta, hogy beépüljön a Virrasztók Reibókan-beli központjába és megkeressék az édesapjukat és kiderítsék, hogy hol van a Szilánk.
Mire átesnek a kezdeti megfélemlítésen elkezdődik a kiképzés, így ízelítőt kapunk abból, hogy hogyan is „készülnek” a Virrasztók. Érdekes ez a technológiai világ, és a legjobb, hogy már itt is megjelenik egy-egy utalással a Facebook; pedig akkor még szerintem nem is pörgött ennyire, mint mostanában – vagy lásd a Leiner Laura regényeket. Egyértelműen kedvencem ez a rész, mert Japánban járunk és várost látunk! Igen, nem csak a négy fal között ülnek a hőseink, amíg egyáltalán eljutnak a központig már tök érdekes helyszínleírást kapunk, illetve amikor délután csavarognak egy kicsit, akkor is egy másik szeletét ismerjük meg a városnak – ezért pedig oda és vissza voltam. Plusz imádtam, hogy Feri képviselte az otaku szálat, de nem tolakodó mértékben.
Ennyit a történeti jellemzőkről, nézzük egy kicsit a karaktereket! Áron és Anna esetében egyértelmű előrelépést tapasztaltam, teljesen jó volt, hogy végre ide jutottunk és [spoiler!] eldobtam az agyam, amikor végre megcsókolta ez a nyuszi a lányt! Hát meddig kell még várnom. Csak aztán keserű folytatása lett ennek a szálnak… [spoiler vége!] Nátán fejlődött talán a legtöbbet a három rész során, aminek örültem, mert nem erőltetett egy szál volt, olyan „kötelező, hogy a nagyfiú ilyen lazává váljon”, hanem jött az eseményekkel együtt. Az események formálták Őt. Lili pedig… Ő csalódás volt. Azt hinné az ember, hogy egy igazi badass kiscsaj, erre a végén összeomlik, amikor az egyik legabszurdabb jelenet történik, majd megrázza magát és megy tovább. Itt az érzelmek annyira nem jöttek át, sőt, hitetlenkedve felhorkantottam, majd rohantam a végére, hogy mi lesz már Annával meg a másik felével, meg Nubius akkor most kicsoda és micsoda és mivan?!
 |
| Nátán megtestesülése (Eredeti karakter: Okimura Yukio, Ao no Exorcist) [Forrás: Google] |
És térjünk is rá a történeti kidolgozottságra: Gergely nem hagyott semmit a véletlenre, az arcunkba vágta a múltat és csak úgy csattant azon a csinos kis pofikánkon. (Ez életem legszebben megfogalmazott földre tiprása szerintem.)
Annyira nem számítottam a zenedoboz ilyen magyarázatára, hogy majdnem leestem a vonatülésről, amikor hazafelé oda jutottam. Aztán pedig az öngyilkosságnál is jött ki a szemem, mint a csigának. Kapkodtam a fejem, ahogy a végjátékot lassan, de biztosan felvezették az események és, hogy [spoiler!] pont Türkiz volt ez a szemtelen… mekkora bebaitelés volt ez! Az elején ugyebár (az első kötetben) ezt egyszer márt eljátszotta velük a kedves író, hogy Ő a rossz. Erre tényleg Ő az! [spoiler vége!]
Annyira tetszett ez a „csavar”, hogy egy jó ideig a hatása alatt álltam. Aztán Anna után rohantunk és megint egymás után jöttek a harcok, a menekülések és a legpofátlanabb dolog: ez az önfeláldozás.
És itt egy picit megakadnék: nem szerettem Ferit. Okoskodó és idegesítő plusz karakter volt, viszont amit korábbi értékelésben írtam, nem pont úgy történ meg ahogy gondoltam (naaagy zárójel: Lilivel kapcsolatosan), cserébe egyet pislantottam és eltűnt. [spoiler!]Feri eltűnt a süllyesztőben, viszont nem volt eléggé kidolgozva szerintem a gyász. Valahogy olyan… kevésnek tűnt ezek után, hogy csak egy temetési részlettel lett elintézve. [spoiler vége!]
Ez a két dolog volt megjelölve nálam a könyvben, hogy történetileg ki kell emelnem a véleményemben, még ha piszok spoileres is. (Minden bejegyezésem az, haha!)
A másik kiakadásom pedig a vége volt. HÁT MIÉRT?! Az én kis romantikus lelkem annyira várta, hogy minden csupa jó lesz a végén. Erre orrba pöcköltek egy igencsak komor Anna-féle mondattal – majd az utolsó bejegyzés pedig a (piszok nagy spoiler felirat) [SPOILER!] a 300 évvel idősebb Árontól érkezik. [SPOILER VÉGE!] Itt azért elcsitultak lelkem háborgó hullámai és rájöttem, hogy összességében így volt jó. Ennek így kellett történnie, sokkal jobb befejezés volt, mint amit én vártam, az már a túl kiszámítható kategória lett volna.
És, hogy méltón búcsúzzam a trilógiától: kihívást készítettem hozzá Molyon, mert szeretném picit fellendíteni ennek a sorozatnak az ismertségét. Az első kötet 2013-ban jelent meg. Öt, azaz ÖT ÉVE, és teljesen random került az én várólistámra is vagy három éve – aztán elszántam magam és végül egy olyan történetet kaptam, amit imádok minden hibájával együtt. Szomorú vagyok, hogy a Cicerótól mindenkinek csak az SzJG maradt meg és közben az érdemi magyar írók és remek történeteik eltűntek.
Szóval olvasásra fel, kedves Olvasóim, ideje, hogy kicsit bővítsétek a magyar fantasy világbeli olvasásaitokat!
Műfaj: fantasy, ifjúsági
Korosztály: 14-16 évesek
Terjedelem: 356 oldal
Kötés: füles, kartonált
Írta: Buglyó Gergely
Cím: Bábu és talizmán (Oni-trilógia 3.)
Kiadó: Ciceró Könyvstúdió Kft.
Megjelenés éve: 2015
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése