 |
| A borító [Forrás: Moly] |
"Calla Tor esküdt ellenségei, a keresők fogságában tér magához, és biztos abban, hogy a napjai meg vannak számlálva. Ám a keresők ajánlatot tesznek: szabadon engedik, ha segít nekik legyőzni korábbi urait, a vigyázókat, ráadásul így megmenthetné a falkáját és egykori vőlegényét, Rent is.
De nem túl nagy ár ez a szabadságért? És Shay minden körülmények között mellette áll-e majd a küzdelemben? Callának döntenie kell a sorsáról, arról, hogy melyik oldalon száll harcba.
Vajon hány próbatételt élhet túl az igaz szerelem?"
Annyira bosszantó egyébként, hogy az egész sorozatot a „szerelemmel” kell eladni. Vagyis azzal próbálnák. Most, hogy újra elolvastam ennek a résznek (is) a fülszövegét rájöttem, hogy annyira semmitmondó, annyira… sablon. Ami igazán kár, mert egyébként egyáltalán nem rossz kis trilógia ez!
A történet ott folytatódik, ahol az első kötet abbamaradt – semmilyen ugrás nincs az időben, amit én nagyon szeretek, szóval kicsi szívem örült ennek. (Pláne, hogy a könyvtárban is azonnal kéznél volt a maradék két rész.) A helyszín és a szereplő gárda változik. Ugye egy nagy csatát hagytak ott Calla-ék, aztán egy apróbb ugrással eljutottunk az eddig csak emlegetett keresők főhadiszállására. Egy újabb fontosabb szál az egész háttérvilágban, ami végre bemutatásra került. Itt szeretném megjegyezni, hogy piros pont jár ezért, hogy nem csak úgy lógnak a levegőben a karakterek és az utalások. Minden pontosan van történelmileg alátámasztva és megmagyarázva, és ez tök jó!
Szóval megismerkedünk egy csomó új szereplővel (ezzel megint gondot okoztak nekem, mert sokára tanulok meg tíznél több embert, pláne egy könyvben, ahol még arcot sem tudok társítani hozzá), és a keresők történetével. Természetesen nagy drámai felhangja van az egésznek, főképp Shay feladatának és sorsának. Eddig csak annyi tiszta, hogy meg kell szerezni a kardot, hogy használhassa, és ezzel győzelemre vezesse a keresőket. De ugye nem szabad elfeledkezni az őrzőkről és a vigyázókról.
 |
| A címben szereplő wolfsbane =sisakvirág. A Harry Potter világából ismerős lehet: Lupin főzetének egyik alapja volt. [Forrás: Pinterest] |
Személy szerint örültem, hogy a másik falka nincs jelen, nem igazán szerettem meg Őket az első rész során. Logant pláne nem!
A keresők viszont érdekesek voltak, drukkoltam végig, hogy senki kedvencem ne haljon meg, hát nyilván azért valaki elhullott a végén… viszont Őt járulékos veszteségként könyveltem el. (A nagyobb jóért!) De valahogy most nem maradtak úgy meg az emberek. Lehet, hogy ennek az volt az oka, hogy futószalagon olvastam el gyorsan a befejező részt is, és majdnem kiégtem a buszon ültemben, amikor befejeztem. De csak majdnem.
A borító itt is szép, de valahogy elrontja a sorozat ezüstösségét, itt is maradhatott volna Calla a szereplő, mivel még mindig róla van szó legtöbbet és hát Ő mesél igazából. Ami fárasztó volt a végére. Ez a sok civódás… de legalább a [spoiler alert] végén eldöntötte, hogy akkor kivel is fekszik le. És én csak örülök, hogy Shayt választotta. Nagyon jót derültem azon a szövegen, hogy „érezni rajtad a szagát!” Ezek a csajok… [spoiler vége!] Itt is előfordultak még elgépelések, de talán kettő ha volt, az első kötetben hemzsegtek az ilyen bakik. Ez legalább egy pozitív javulás.
Összességében nekem ez a könyv lassú volt. Nagyon lassú. Se a kardkereséssel nem haladtunk, sem érzelmileg nem fejlődtünk sehova. Kár. Plusz a borító is hibádzik.
Műfaj: fantasy, ifjúsági
Korosztály: 14-18 évesek
Terjedelem: 392 oldal
Kötés: puhatáblás, kartonált
Fordította: Barta Tamás
Írta: Andrea Cremer
Eredeti cím: Wolfsbane
Kiadó: Egmont-Hungary
Megjelenés éve: 2011
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése