A borító [Forrás: Moly] |
"Varázslat és romantika különös keveréke. Minden rajongó erre várt!
Miután Cabeswater körül életre keltek a Ley-vonalak, Ronan, Gansey, Blue és Adam élete gyökeres fordulatot vesz. Ronan például egyre mélyebbre merül az álmaiban, és az álmai is egyre erőszakosabban tolakodnak be az ébrenlét óráiba.
Mindeközben néhány velejéig gonosz ember ugyanazt a mozaikdarabkát keresi, amit Gansey…
„A Hollófiúk elképesztően sokrétű és eredeti mese: semmihez sem fogható misztikus thriller. …A rajongók már tűkön ülve várták a második részt.”
School Library Journal
Lenyűgöző új sorozat!
Hová kalauzol az elkerülhetetlen halál és egy különös szerelem?"
Megint az esett meg velünk, hogy egyrészt: a történet ott folytatódott, ahol az első abbamaradt; másrészt: javult a sorozat minősége! Mindig attól fél az ember, hogy egy jó kezdő kötet után már csak lejjebb visz az út. Maggie képes volt javulni (Moly.hu százalékok alapján is), meg érzetem szerint is.
Második kötet, főszerepben: Ronan.
Ronan Lynch [Forrás: Pinterest] |
Én észrevettem egyfajta tematikát, miszerint minden kötetben egy-egy szereplő kap fontosabb szerepet, ehhez pedig a többiek elég jól asszisztálnak. Itt egy idő után két síkon folytattuk a történetet, de ez egyáltalán nem volt gond, nekem kifejezetten jól „esett”, hogy egy kicsit hagytuk azt a szálat, az ott történteket leülepedni – addig pedig barangolhattunk a másik „kettővel” a színen.
Egy szereplő felbukkanását nem értettem, ez pedig Mr. Gray volt. Értem, hogy segített - egy kicsit csak – görgetni a Ronan-szálat, de szerintem méltatlanul kapott ennyi szerepet. De térjünk is vissza a főszereplőnkhöz!
Ronan az első részben is oda-odacsípett egy-egy beszólással, nekem nagyon tetszett, hogy ilyen fesztelen – és itt rádöbbenhettünk, hogy ez egy „álca”. Sablonosnak is hathatna az egész, hogy „nyilvánvalóan” egy álca ez a vidámság és valami tragédia húzódik meg a háttérben – mégis, nem lett az. Zsigerien őszinte és szinte sorsszerű volt nekem Ronan gyerekkora és ennek a kimenetele. A képessége nagyon izgalmas, nem is tudok mondani senkit sem, aki ezt használta volna a könyves berkekben (pedig tuti van, mert nekem is ismerős, de egyáltalán nem ugrik be) és plusz pont, hogy nem Ő az egyetlen. Az már tényleg túl sablonos lett volna. Így viszont elgondolkodtam: ott mindenki valami csodabogár?
A többiek szokás szerint hozzák a szintet, Blueról azt hittem a YA címke miatt, hogy valami bolond szerelmes csitri lesz, erre… annyira tetszik ez a szép és lassú felépítése ennek az érzelemnek, az elejtett félmondatok, mondatok, hogy milyen is Gansey, amikor nem a merev kifejezést ölti magára… ahw. Még hozzá kapcsolódva eszembe jutott, hogy tetszett nála (is), hogy végre megismerhettük a családját is (még ha csak futólag), ténylegesen el lehetett helyezni Őt ebben a „gazdag hülyegyerek” szerepben, amíg meg nem szólalt. És van, aki ezt képmutatásnak tartaná, de nézzünk magunkba és nyugodtan jelentsük ki: ezt kell tenni a túlélésért.
Annyira filozofikus irányba vittem ezt a kis „kritikát”, hogy újra kell gondolnom, hogy mit is akartam ebből kihozni.
Tehát: a karakterek ismét pörögnek, meglepnek és idegesítenek – ez nálam alapja egy jó sztorinak, hogy ne hiteltelen bábokkal vezessék le az eseményeket. És ezek a történések itt még izgalmasabbak lettek, mint legutóbb! Ahogy Ronan lassan ráébredt az erejére, ahogy Adam megváltozott és ahogy Blue mint asszisztáló… várom már, hogy Ő legyen az igazi főszereplő (gondolom ez a következő kötetben meg is fog történni). Ahogy fentebb írtam, Mr. Gray karaktere nekem kicsit felesleges volt, valahogy nem igazán éreztem feltétlen szükségét.
A borító gyönyörű, keménykötésben pedig nagyon jó érzés lapozgatni a könyveket, és örülök, hogy nem egy csúnya példányt fogtam ki a könyvtárból.
Műfaj: fantasy, young adult
Korosztály: fiatal felnőttek, ifjúság
Terjedelem: 486/488 oldal
Kötés: keménytáblás; puhatáblás, kartonált
Fordította: Molnár Edit
Írta: Maggie Stiefvater
Eredeti cím: The Dream Thieves
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Megjelenés éve: 2013
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése