 |
| A borító [Forrás: Moly] |
"A naptár 1900-ról lassanként 1901-re vált, miként a négy esztendővel korábban elrabolt Hangay Emma ügye is hátborzongató fordulatot vesz. Ambrózy báró, az Osztrák-Magyar Monarchia első magándetektívje és hű segítőtársa, Mili kisasszony új nyomra lel, ám az ösvény, melyre ezáltal lépnek, sokkal tüskésebb, nyaktörőbb és veszélyesebb, mint azt bármelyikük is sejtené. Vajon a morc báró miért válik egyre titokzatosabbá, sőt, kegyetlenné és gonosszá azokkal szemben, akik szeretik, s hogyan lesz képes mindezt Mili kisasszony elviselni? Mit rejt a Magyar utcai ház, miért lop lovat Mück Márika, kinek vall szerelmet Tarján Vili, és hány holttest kell még ahhoz, hogy a háttérben működő gonosztevők nehéz vasba veressenek?
A békebeli bűn- és szívügyek, melyek a Leányrablás Budapesten és A Rudnay-gyilkosságok című regényekben még homályban maradtak, most végre tán megoldásra lelnek."
Kalandos úton került hozzám ez a kötet. Midőn úgy döntöttem, hogy az adventi akcióknak engedve beszerzem a hiányzó négy részt (két sima, plusz két kiegészítő kötet), az egyik sajnos megsérült szállításnál és csak most jutottam el odáig (vagy három héttel később), hogy kicseréltessem, amiért millió puszi, nagyon tündérek voltak a csajok a boltban!
Maga a történet pedig megint kiégetett. Egyrészt kellemes cipelni nap mint nap ezt a 700 oldalnyi csodát. Szeretem az illatát, kellemes lapozgatni, a fejezeteknél a képek pedig nagyon tetszenek. De egyszerre történik nagyon sok minden és mégis egy helyben toporgunk tovább.
Millit sajnáltam a legjobban. Mivel én analfabéta vagyok az ilyen detektívséghez természetesen nem jöttem rá, hogy mi húzódik a háttérben és a legfőbb kérdés: mégis miért nem találkozhatott a családjával Emma? Nem értem. (Még épp olvasom, nem értem a végére, csak jó kislány módjára elkezdtem megírni az értékelést.)
Most viszont végre befejeztem – kevesebbet aludtunk, de megérte! És alássan jelentem, ez aztán igazán kacifántosra sikerült. De egyszerűen nem tudok belekötni semmibe. De tényleg. Nagyon maximum a hosszába, kicsit felesleges volt az a rengeteg kisszalonos beszélgetés és ugyan haragudtam Richárdra, amiért annyira kihagyja Millit az egészből, végül megmagyarázta és egyet kell értenem a báró úrral: túl meggondolatlan a kisnaccsád ahhoz, hogy beavassa.
 |
| Erdős Renée [Forrás: Cultura.hu] |
Nagy erénye volt, hogy sokkal több vidám, vagy épp cifra megjegyzés volt, amin jót lehetett nevetni vagy prüszkölve lefordulni az ágyról. Ugyan ez néha kizökkentett, de annyira jókat derültem ezeken a jeleneteken, hogy szerintem teljesen megérte a dolog. Viszont a vége… Hát már megint mi ez?! HOVA FAJUL ÍGY A VILÁG?! Ez kérem skandallum!
(Még úgy is, hogy elspoilereztem magamnak a végét, annyira lesokkolt, amikor ténylegesen ehhez a jelenthez értem, hogy majdnem előkaptam a folytatást, de sajnos a könyvtári könyv elsőbbséget élvez.)
A karakterek közül szeretném kiemelni Reneé-t és a kis Márit. Előbbit azért, mert csudálatos barátnéja ennek a szeleburdi polgárlánynak, utóbbit pedig az őszinte szájáért! Ilyen szép és kacskaringós beszédet, amit néha ez a Mári elsütött…! Becsülendő, hogy Gyula bácsi nem esett a ló túloldalára és nem lett zseni egy-egy beszélgetés közben a kislány, végig megmaradt ez a butuska, cselédlányi gógyija, amit elég sokszor hibaként lehet felróni az íróknak.
Egy szónak is száz a vége: majd’ megveszek, hogy megtudjam: akkor most kinek a kézfogója esett meg?! Én nem bírom tovább, szer’usz világ!
Műfaj: krimi, 20. század, young adult
Korosztály: ifjúsági
Terjedelem: 702 oldal
Kötés: kartonált
Írta: Böszörményi Gyula
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés éve: 2016
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése