 |
| A borító [Forrás: Moly] |
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
"1894 kora tavaszán a fiatal Ambrózy Richárd báró elveszítette bal karját, és vele lelkének azon részét is, mely gyöngéd érzelmekre tette képessé. Ama borzalmas éjszaka hét esztendővel később még mindig sötét árnyat vet az Osztrák-Magyar Monarchia legismertebb magánzó detektívjének életére, és ha ez még nem volna elég, a múlt kísértetei ismét felbukkannak.
1901-ben Ambrózy báró nősülni készül, ám az oltárhoz vezető utat hátborzongató gyilkosságok sora szegélyezi. Vajon képes lesz-e Mili kisasszony, a detektív hű társa és tanítványa egyszerre megküzdeni a régmúlt és a jelen szörnyetegeivel?
Nem kétséges, hogy igen, hisz rafinériája és makacssága végtelen – ám az már közel sem tudható ily biztosan, hogy közben ő maga mit veszít el.
A békebeli bűn- és szívügyek végső titkai, melyek a Leányrablás Budapesten, A Rudnay-gyilkosságok és az Ármány és kézfogó című regényekben nem fedték fel magukat, a sorozat eme záró kötetében végre kilépnek a fényre."
Hát ez maga volt a téboly! Az eleje akkora pofára esés volt, hogy kellett pár fejezet, mire felkapartam magam a padlóról. Aztán a vége valahogy… nem tudom. Nekem kicsit fals volt. Nem is ez lenne a pontos és jó szó rá, de nem tudok hirtelen ide illőt mondani (írni).
Már vagy két hete, hogy befejeztem a történetet, de egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy most akkor én nagyon elégedett vagyok vele, vagy sokkal inkább az elégedetlen felé hajlok?
A tényeket viszont le kell szögeznem: imádtam, hogy szinte az egész nyomozás Millire hárult! Sokkal izgalmasabb volt végre teljes mértékben az Ő szálát követni és nem utólag hozzátenni Richárd igenlését, hogy valóban úgy történt, de Ő már régen megoldotta az egészet (jó-jó, tudom, hogy a tanulás is része, tudom!). Viszont annyira nem vagyok a végével kibékülve, nekem erőltetettnek tűnik a dolog egy picit. Vagy inkább elcsépelt.
Az értékeléssel pedig vagy egy hónapja toporgok. Az első felét is később írtam, most meg még mindig úgy ülök itt a székben, hogy nem tudom, mit is érzek. De nem vagyok teljesen elégedett, így kénytelen vagyok levonni legalább egy fél csillagot.
Nyilvánvaló volt, hogy ezzel a történettel egy olyan befejezést fogunk kapni, ami sokat sejtet de mégis kerek egésszé teszi az előző három kötetet. Amit teljes mérték meg is kaptunk. Végre megtudtuk, hogy mi történt Richárddal a múltban és a legfontosabb: mi lett a mi morc bárónk karjával? [spoiler!] Ez pedig kérem a leglehetetlenebb dolog volt, amire nem számítottam. Én azt hittem, hogy valami nőért folytatott párbajban lett oda a karja vagy akármi erre egy KUTYA úgy megharapta, hogy oda lett a fél karja. Ez igen.[spoiler vége!] De ha már az ilyen nagymértékű hisztinél, vagyis inkább hitetlenkedésnél tartok, akkor megemlíteném a végét. Az volt nekem az igazi csalódás. Annyira kicsinyes és mégis annyira kiszámítható egy dolog volt, hogy letéptem az arcomat, megtapostam, majd visszarendeztem (plusz a végénél a MÁV is felcseszett a késéssel, így pláne idegállapotban voltam). Szóval inkább itt a karaktereket és a történetet egyszerre szidnám, ha lehetséges, de nem akarom telespoilerezni az egész értékelést (bár szerintem, aki idevetemedik tuti olvasta már, csak én voltam ennyire elmaradva mindennel). De azért megjegyezném, hogy az utolsó mondat és az epilógus szerintem szállóigévé fog válni. Vagy tetkó alannyá!
A borító nekem nem tetszik, én másikra szavaztam anno, valahogy bezavart a felbukkant sejtelmes báró ábrázolás, viszont megjegyezném, hogy csak a legvégén a vonatablakon kibámulva és néha a borítót simogatva esett le, hogy itt Milli esküvői ruhában és esküvői csokorral van rajta. Semmi gond, holnapra foglalok időpontot a szemészetre.
Személy szerint elolvasás után sokkal jobban hajlok ezekre a borítókra, kivéve a Richárdorsra, jobban sejtetni szerintem az egész történet hangulatát. Viszont tény, hogy az eddigi borítókhoz egyáltalán nem illene - sajnos.
 |
| A záró kötet borító tervei [Forrás: KMK FB, Chronicles of a Bookshelf] |
 |
| Pulikutya kölyök [Forrás: Amarqt] |
Mást nem is igazán szeretnék kiemelni. Tény, hogy a sorozatot el-kell-olvasni. Tény, hogy szeretem Böszörményi Gyula könyveit és ez az eddigi legjobb munkája (na jó, talán a Jonathán kalandjai a legeslegjobb, de elfogult vagyok a gyerekkori szerelmemmel), és tény, hogy irtó sok meló volt vele. Szóval elsősorban szeretném a hálámat kifejezni, hogy ilyen remek történettel ajándékozott meg minket! Másodsorban szeretném tudni, hogy mi volt az a könyvfesztiválos levélke?! MIMIMI??? :D (Ide kattintva elolvashatjátok.)
Ja, és a legfontosabb: szeretünk Bogi. ♥
Műfaj: krimi, 20. század, young adult, történelmi romantikus
Korosztály: ifjúsági
Terjedelem: 492 oldal
Kötés: kartonált, keménykötés
Írta: Böszörményi Gyula
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés éve: 2017
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése