Maggie Stiefvater: The Raven King - A Hollókirály

A borító [Forrás: Moly]

Fülszöveg:

"Óvakodj az élőktől! 
Ne bízz a holtakban! 

Gansey már évek óta egy eltűnt király nyomait kutatja, és szép lassan a barátait is bevonja a küldetésbe: Ronant, aki álmokat rabol meg; Adamet, aki elérte, hogy más rendelkezzen az élete fölött; Noah-t, akinek már nincs is igazi élete; és Blue-t, aki szerelmes Gansey-be… miközben jól tudja, arra rendeltetett, hogy megölje a szerelmét. 
A végjáték megkezdődött. Az álmok és a rémálmok egybefolynak. Szerelem és veszteség elválaszthatatlanná válnak. És a keresés már nem egy konkrét útvonalra szorítkozik. 
A Kirkus Reviews ezt írta a Hollófiúk-sorozat előző darabjáról (Kék liliom): „Ez a párját ritkító sorozat várhatóan viharos végkifejlettel zárul.” Nos, a vihar megérkezett a virginiai Henriettába a halál, a vágyakozás, a megvilágosodás és egy brutális igazság kíséretében. A Hollókirállyal Maggie Stiefvater felteszi a koronát remekművére. 

A legvonzóbb, legérzelmesebb, legelbűvölőbb mágikus világ, amit írói fantázia teremthet."

Elérkeztünk eme nemes és egyben szomorú pillanathoz: az utolsó kötetéhez a sorozatnak. Alig vártam, hogy végre le tudjam vadászni a könyvtárból, simogattam, szeretgettem, erre nem eláztattam a külső borítót? (Hülye cumis üveg.) Mint egy idióta szárítgattam, kicsit hullámos lett, szóval bocsi annak, aki utánam olvassa!

[Forrás: Pinterest]

Ismét úgy érzetem, hogy kesze-kusza a történetvezetés fonala. Idekaptunk, odakaptunk; nem folytattuk a logikus menetet – legalábbis a számomra nem logikust. Ahogy haladok a történetben (megint közben kezdtem el írni az elejét, elvégre addig üsd a vasat, amíg meleg!) viszont meglepődve tapasztalom, hogy egyetlen ember megmagyarázott legalább négy szálat és csak annyit mondott: faszellem. Tiszta logikus! Viszont ehhez kapcsolódóan hiányolom a lábjegyzetet. Semmi fordítás? Mert az a magyarázat nem annak számít és volt még vagy négy kifejezés utána, ami szintén nem lett – számomra – kielégítően megmagyarázva. 

Plusz: mi az, hogy a végére lapozok és nincs érdemi eredmény kiderülve? Szemtelenség! És innentől kezdve úgy folytatom, hogy befejeztem tegnap a buszon ezt a csodát. Vagy… valamit. Az a baj, hogy ez nagyon nem lett kidolgozva. Meglepődtem, hogy ennyire jó az értékelése Molyon, de aztán láttam, hogy 45 értékelés van. Negyvenöt. Ezzel szemben csillagozás már 115 van (ami ugye a százalék gerincét adja ténylegesen), de erős túlzásnak gondolom ezt.

Történetünk folytatódik, de mégsem. Ugye most már nyilvánvalóvá vált, hogy mind a négy főszereplőnknek van valami különlegessége; de ezt annyira túlzásnak érzi az írónő, hogy a végére inkább megszüntetni. Vagy nem is tudom, hogy erre mi lenne a legjobb szó.
Nyilvánvalóan mindenkit az érdekelt a legjobban: III. Richard Gansey sikerrel jár? Megtalálja Glendowert, a Hollókirályt? Vagy sem? (Igen, én erre tippeltem volna, és legalább teljes joggal haragudhatnék erre a sorozatra.) 

Természetesen ezzel a legvégéig kell várni és ott is elmaradt számomra a katarzis. Erre épült fel az egész sorozat, ehhez képest az előző rész végén behozott csavar vitte tovább az egészet – és az is teljesen random módon. Teljesen idegen szereplők nőttek ki a földből és meglepően fontos szerepet kaptak két oldalban, aztán meghaltak, eltűntek és kész. 

Annyi minden kavarog bennem és csak a kérdőjelek ezek. Miért csak most derült ki, hogy ki volt Artemus? És mi ez a válasz? Maura hogy váltott ilyen gyorsan és magabiztosan Szürkére? Gwen miért nem kapott több szerepet, amikor Ő volt a legnormálisabb? Mégis mi volt ez a fekete entitás, ami nagyon vészjóslóan volt beharangozva de egyébként meg semmit sem ért és semmit sem tudtunk meg róla? Ronan miért ilyen idióta? Adamnél miért sikerült ilyen remek karakterfejlődést elérni és a többieknél miért nem? Miért érzem hamisnak ezeket a szerelmeket? És a csókok? MIÉRT? 

A választ pedig megkaptam a „Köszönetnyilvánításban”. Maggie beleírta, hogy ez a sztori több, mint 10 évig készült. És hogy Ő is érzi, hogy kissé zavaros. (Mint a soltvadkerti tó.)
Én csak azt nem értem, ha volt rá ennyi ideje miért nem volt képes normálisan kidolgozni? Még egy kötetnyi magyarázatot hiányolok az egészből és ahogy most belepillantottam a Molyos értékelésekbe rengetegen úgy érzik magukat, ahogy én. Megint másik kedvencet avattak, én viszont szomorúan búcsúzom ettől a az ötöstől négyestől és hatalmas megkönnyebbüléssel fogom visszavinni a könyvtárba, hogy jól tettem, hogy nem vettem meg a sorozatot, sajnos most igyekeznék minél hamarabb túladni rajta. 

Műfaj: fantasy, young adult

Korosztály: fiatal felnőttek, ifjúság

Terjedelem: 438 oldal

Kötés: keménytáblás; puhatáblás, kartonált

Fordította: Molnár Edit

Írta: Maggie Stiefvater

Eredeti cím: The Raven King

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

Megjelenés éve: 2015