 |
| A borító [Forrás: Moly] |
"Friss szerelmesként a múltba utazni – ez talán nem a legjobb ötlet.
A tizenhat éves újdonsült időutazó, Gwendolyn legalábbis így gondolja.
Neki és Gideonnak ugyanis épp elég a gondjuk anélkül is.
Például meg kell menteniük a világot. Vagy meg kell tanulniuk menüettet táncolni.
(Egyik sem igazán egyszerű!)
Amikor ráadásul Gideon nagyon titokzatosan kezd viselkedni, Gwendolyn számára világossá válik, hogy mihamarabb át kell vennie az irányítást a saját hormonjai felett. Különben semmi nem lesz az időtlen szerelemből!
Romantikus, humoros, példátlan – Gideon és Gwen kalandjaival Kerstin Gier mindenkor elvarázsolja közönségét."
"Hihetetlenül jól csináltad! Van egyáltalán valami, amihez nem értesz? – Te jó ég, úgy beszéltem, mint egy rajongó.
– Nincs! Hidd csak nyugodtan, hogy félisten vagyok!"
Kevés az idő, mindenki minden egyes nap vár tőle valamit és ennek tetejébe szerelmes. Gwendolyn élete egyik napról a másikra felborult, amikor kiderült, hogy Ő örökölte a családjában az időutazó gént. Ezzel együtt viszont egy komoly küldetés is a nyakába szakadt, amit egy csodálatos - ám ugyanakkor rém bosszantóan viselkedő - fiúval kell véghez vinni, Gideonnal. Akibe belezúg mindezek után. Kész is a káosz receptje!
Pár nap leforgása alatt kellene egy olyan szerepre felkészülnie, amire unokatestvérét évekig tanították. Zavarosak az érzelmei, az elvárások túl magasak és a legelső időutazóval való találkozás sem volt épp felhőtlenül boldog. Meddig bírja még Gwen ezt a kalamajkát?
 |
| A könyvből készült film plakátja [Forrás: IMDB] |
De lássuk hát: miért volt fenomenális a második rész?
Mert itt már véget ért a magyarázat. Az első kötet arra szolgált, hogy megismerjük az Őrzők történetét s célját, a második pedig már az események folyamatosságát jelentette. Itt már megjelenik egy új szereplő, aki mindössze humorforrást szolgáltat - ám azt remekül teszi. Xemerius egy kis vízköpő szörny szelleme, aki Gwendolynra akaszkodik (mivel ugye a leány látja a szellemeket). Rengeteget megélt már az évszázadok alatt, s végre boldog, hogy valaki látja és hallja is őt. Ennek megfelelően rá is akaszkodik Gwenre, s ontja magából a megjegyzéseket. Amin visítva tudtam nevetni. Kedvencem az utolsó jeleneteknél van, azt is választottam a kritika legelejére bevezető idézetnek.
Mindössze egy hete ismerik egymást (nekem valamiért hónapoknak tűnt ez a sok esemény, pedig tényleg csak pár nap volt), de Gideon máris szerelmet vall, ezt viszont erős túlzásnak éreztem - ennek ellenére bakfis módjára sóhajtoztam és kuncogtam az ilyen jeleneteknél. Persze nem felhőtlen a dolog, pláne, hogy közben végre kell hajtani a feladatot, be kell zárni a vérkört, ami nem megy egyszerűen, s ki kéne deríteni: miért vállalkozott Lucy és Paul arra, hogy a múltba utazzon? Miért volt ennyire fontos megakadályozni a kör bezárulását? Lucas nagyapa kiemelt szerepet kap ebben a részben, vele próbál ezen kérdésekre rájönni Gwendolyn, s próbálja kerülni Gideont - sikertelenül természetesen.
Halandó leány, mindössze 16 éves - esélye sincs a hormonjai elől menekülnie.
 |
| A trilógia díszdobozos német kiadása [Forrás: Kinderbuchlesen.de] |
A legerősebb és a legpörgősebb kötet, olvastam és olvastam és olvastam... majd hirtelen elfogyott a történet és én furcsán pislogtam a házunk előtt elhaladó autóra, valahogy nem illet a reneszánsz Anglia környezetébe ahonnan épp visszatértem.
Mindenkinek szeretettel ajánlom!
(Szerkesztői megjegyzés: 2014-ben készült az értékelés.)
Téma: ifjúsági, romantikus, időutazás
Korosztály: 12+ évesek
Terjedelem: 358/360 oldal
Kötés: puhatáblás, keménytáblás
Fordította: Szakál Gertrúd
Írta: Kerstin Gier
Eredeti cím: Saphirblau
Eredeti cím: Saphirblau
Kiadó: Könyvmolyképző Kft.
Megjelenés éve: 2010
Magyar kiadás: 2011
Magyar kiadás: 2011
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése