Colleen Hoover: It ends with us - Velünk véget ér

A borító [Forrás: Moly]

Fülszöveg:

"Néha ​az okozza a legtöbb fájdalmat, aki szeret.

Lilynek nem ment mindig könnyen a sora, de annál keményebben dolgozott, hogy olyan életet élhessen, amilyenre vágyik. Elhagyta a Maine állambeli kisvárost, ahol felnőtt; egyetemet végzett, és Bostonba költözött, ahol saját vállalkozásba kezdett. Amikor szikrázni kezd a levegő közte és a jóképű idegsebész, Ryle Kincaid között, Lily életében hirtelen minden túl szép lesz ahhoz, hogy igaz legyen.

Ryle magabiztos, makacs, kicsit talán arrogáns is, de emellett érzékeny, okos, és Lily a gyengéje – bár a kapcsolatoktól való viszolygása aggodalomra ad okot.

Lilyt mégsem csak az új kapcsolata foglalkoztatja. Rengeteget gondol Atlas Corriganre is – az első szerelmére, aki a hátrahagyott múltjához köti. A fiú, aki lelki társa és védelmezője volt, most újra feltűnik a színen, veszélyeztetve ezzel mindent, amit Lily és Ryle együtt felépített.

Ebben a merész és mélyen személyes regényben Colleen Hoover szívszorongató történetet tár elénk, ami új, izgalmas utakra vezeti őt magát mint írót is. A Velünk véget ér felejthetetlen mese a szerelemről, amiért nagy árat kell fizetni.

Add át magad a reménynek!"

Egy remek montázs a könyvhöz [Forrás: Pinterest]

Nem ér személyes élményeket leírni. NEM-NEM-NEM! Vagyis semmiképp sem ér a történet végére odabiggyeszteni, hogy "szemtanúja voltam ennek", vagy "én is átéltem ezt", pláne nem CoHo-tól várnám el! Hát így egyszerűen nem tudom csak azt mondani, hogy újabb hatásvadász történetet talált ki és azt sem tudom mondani, hogy csak a levegőbe beszél. Mert nem. Eredetileg 2016-ban jelent meg a könyv, amikor még nem pergett a #metoo - ettől függetlenül is léteztek problémák, mielőtt beindult az egész mozgalom.

Maga a történet egyszerű: Lily a fiatal lány, aki Bostonba költözött, hogy megkezdje az önálló életét. A könyv érdekes felütéssel és őszintén kezdődik: Lily fenn ül egy tetőn és lenéz a világra, majd berobban egy srác, aki szemrebbenés nélkül közli kb. 10 perc beszélgetés után, hogy megdugná. Milyen romantikus, mi? Na, de félre a szarkazmust: tetszett, hogy nincs kerülgetés, meg ilyenek; két felnőtt találkozott, beszélgettek, kimondták az őszintét, de nem lett belőle semmi. Ez az élet, nincsenek tündérmesék. Később kiderül, hogy mi történt Lily családjával és miért fagyott le az apja gyászbeszédénél - itt azért elégedetten mosolyogtam, hogy Colleen mégis csak Colleen és nem tudja nem megtenni, hogy a főszereplőinek a múltja ne legyen szennyel és mocsokkal tele. De tényleg! Mondjatok nekem egy szereplőt, akinek nincs defektje, borzalmas múltja! Na?

És a legváratlanabb helyzetben megjelenik a múlt egy személy képében: Atlas feltűnik a színen. Miért ez lett a srác neve? Nem azért, de borzalmas. BORZALMAS. Bármi más  jobb lett volna. De nem, legyen Atlas, mert az olyan egzotikus! Nem, mert inkább zavaró. Állandóan a csóró földrajz atlasz jutott az eszembe, nem pedig az óriás, aki a hátán tartotta a Földet (gondolom onnan lenne a név eredete).

Haladunk a történetben, és a múlt nem flashback fejezetekkel, hanem Lily levél-naplója által elevenedik meg előttünk. Ez a rész nagyon tetszett, mivel nem volt túlfogalmazva, így nem veszítette el a hitelességét, hogy tényleg egy 15 éves szerelmes lány írta őket. Az is nagyon tetszett, hogy Ellennek írta őket (nem követem a nőt, de imádom azokat a részeket, amiket láttam a műsorból, főleg a prank és játékos videókat). Viszont szívfájdító látni, ahogy megélte Lily az anyjáék kapcsolatát. Mindkettő nő hihetetlen, hogy ennyi év után még képesek tűrni - és a legmegdöbbentőbb az volt nekem, hogy CoHo ezt nem idealizálta. Leírta, hogy az édesanya megfontolta a dolgot és elsősorban a lányáért tűrte a dolgokat, mert tudta, hogy nem lesz képes egyedül megteremteni neki a szükséges dolgokat. Viszont Lily oldalával nem értek egyet, mert Ő is csak tűrte és nézte az egészet. Az, hogy néha hisztizett semmit sem számít. Nem török senki felett pálcát, mert én nem tudom, milyen egy abúzús kapcsolatban élni, de azt tudom, hogy nem lehet egyik pillanatról a másikra kiszállni belőle. Bármennyire is azt hiszik az emberek, ez nem így megy. Vagy félelemből, vagy lelki kötődésből maradnak mégis inkább a felek egy ilyen önpusztító dologban - vagy kiszállnak és később újra annál a partnernél kötnek ki (illetve tegyük hozzá, hogy nem csak a nők az áldozatok!).

Most, hogy dr. Róka bezárta a rendelést, beszéljünk tovább a könyvről!

Ellen, akihez Lily címezte a leveleit [Forrás: TVLine]

Lily karaktere nekem ott vágta el magát, hogy megtartotta a babát. Akkor már régesrég rosszul állt az otthoni helyzet, mégis úgy döntött, hogy marad és megpróbálja. És mi a legnagyobb pofára esés ebben a szálban? Igen. a kórházi jelenet. Tény, hogy hatalmas súlyt kapott így a dolog, de azért ennyi lehetett volna a nőben, hogy vár pár percet legalább. Semmi baj, CoHo szeret belém rúgni, már formás a lábnyoma a hátsómon... meg az agyamon. 

Atlas története pedig szép lassan bontakozik ki előttünk a naplóbejegyzésekből - ami azt kell, hogy mondjam, egy tök jó YA alapja lehetett volna. De az is giccsbe fordult, amikor Atlas elmesélte, hogy Lily lámpafényes alakja ("mint egy angyal") jelent meg, amikor öngyilkos akart lenni és ezt jelnek vette. A csávó mindent is jelnek vett volna már ilyenkor! HAHÓ. (Megint nem tudom megérteni az öngyilkosokat, bocsánat, ne feledjétek drágáim: ezek mind SZEMÉLYES meglátások!)

Lassan a végére érünk a sztorinak, Atlas igazából csak gyújtóelemként jelent meg a sztoriban, én azt hittem, hogy sokkal több köze lesz Lily és Ryle elválásához, de csak jött, bombát tett le és elhagyta elegánsan a helyszínt. Lily egyszerre erős és buta nő, egyszerűen nem tudom megérteni, hogy miért tartotta meg a babát. Nekem ez volt az a sarkaltos pontja a könyvnek, hogy le kellett húznom - később pedig picit visszamászott, de csak azért, mert a vége nem egy lavór nyál, hanem egy új kezdet reménye. Ezt pedig értékelni kell CoHo esetén! 

Összeségében az eddigi legerősebb CoHo könyv, amit olvastam - és magyarul már csak egy maradt hátra. Remélem, hogy a Too Late képes lesz még ezt a szintet is megugrani és eljön a nemes pillanat, hogy Róka felcsillagoz egy Hoover könyvet. Boldogan. 

Téma: családon belüli erőszak, new adult, női sors

Korosztály: 16+ évesek

Terjedelem: 422/418 oldal

Kötés: puhatáblás

Fordította: Kamper Gergely

Írta: Colleen Hoover
Eredeti cím: It ends with us

Kiadó: Könyvmolyképző Kft.

Megjelenés éve: 2016
Magyar kiadás: 2017