Lakatos Levente: Legszebb heged

2021. január 17., vasárnap

A borító [Moly]
Fülszöveg:

"BARBARA ​a House of Broken Hearts névre keresztelt bár vezetőjeként nehéz sorsú embereknek segít a talpra állásban. Aktuális védenceinek egyike egy kamaszkorú transzszexuális lány, aki egy pokoli vallási átnevelőtáborból menekült New Yorkba. A fiatallal egy este tragédia történik, aminek hatására felbukkan a papként szolgáló, szigorú bátyja. Barbi és az atya – Emily titkos életét visszafejtve – hullámhegyeket és -völgyeket megjárva sorsfordító önismereti utazásra kényszerül.

KRISZ a húszas évei vége felé járva szembesül végérvényesen azzal, hogy nagy álma, miszerint ügyvédként az igazság oldalán harcol, csupán vágykergetés. Krízisében a fiú úgy határoz, mindent felad, és az öt éve megismert, azóta a párjaként emlegetett küzdősport-harcos, Atlas Jones után utazik New Yorkba, hogy ott együtt új életet kezdhessenek. A napfényesnek remélt jövőjük felett azonban váratlan viharfellegek gyülekeznek.

A Barbibébi és a Szeress jobban! című regények, sokak által imádott szereplőinek története tíz évvel az első és öt évvel a második kötet megjelenését követően folytatódik. A tizenhét esztendősen megismert, immár a harminchoz közeledő főszereplők élete újabb útelágazáshoz ért. De vajon létezik-e jó és rossz irány, vagy úgyis mindegyik választás ugyanoda vezet?

LAKATOS LEVENTE többszörös Aranykönyv-díjas szerző. Sikerkönyveivel önismereti utazásra csábítja olvasóit. Regényei témaválasztásukban bátrak, ezért gyakran polgárpukkasztóak."

Az év nagyon gyorsan eltelt. Tudom, sokatoknak egyáltalán nem, azt hihettétek, hogy sosem lesz vége, de én agyban még ott tartok, hogy nyár van egyébként... Úgyhogy, amikor teljesen random feltűnt a facebook hirdetés, miszerint előrendelhető az új LL regény - vetődtem, mint egy kapus, hogy akkor karácsonyi előajándékként megveszem magamnak. Sajnos csak egy héttel később tudtam elkezdeni, mint megszereztem, viszont akkor leültem déltől és estére kiolvastam. És nagyon-nagyon-nagyon jót tett. Mindenhogy. 

A történet az előző rész (Szeress jobban!) után öt évvel játszódik. Hőseink - Barbi és Krisz - újabb öt izgalommal teli évvel a hátuk mögött ismét összefutnak a nagy Amerikában - és sajnos nem a boldogságuk hozza őket össze. Barbi oldaláról a House of Broken Hearts-beli problémák tornyosulnak a bezárás árnyékában az egyik lakójuk múltját kell megismernie, hogy megtudhassa, mégis ki volt pontosan Emily. Krisz pedig Atlassal kénytelen újragondolni a dolgokat, az ötödik éves átok úgy érzi, hogy valóra válik. Tehát a két főszereplőnk a saját maga gondjaival küzdve, ám mégis egymásra támaszkodva száll szembe ezzel a viharral. 

[Innentől az értékelés spoileres!!]

Forrás: redbubble
A menedékként szolgáló ház lakói újabb tagokkal bővültek az elmúlt évek során és nem mondom, hogy csupa csodálatos emberrel. Senki sem tökéletes, ezt jegyezzétek meg - itt pedig az emberiség egyik legcsúnyább arcát ismerhetjük meg. Emily - aki Emilioként született - jelenetével indul az egész könyv, amikor is Barbinak kell a tető széléről lekönyörögnie. Nehogy azt higgyétek, hogy máris drámával indul a történet - már ha nem eléggé komoly az, amilyen gondolatokat Emily elmesél Barbinak. A transzneműség váratlanul érintett, nem gondoltam volna, hogy ezúttal ilyen vizekre evez Levente. Ezt az egész "mások" témát a könyvben érezzük, van egyetértő és vannak a habzó szájjal ordítózó vélemények is. Ha nem tudnám, hogy egy könyvnek mennyi idő kell, mire egyáltalán nyomdába kerülhet azt hinném, hogy Levente most ősszel írta a regényt. Sőt, a tavalyi kecskeméti utolsó dedikáláson (akkor a Vörös megjelenése miatt) pedig már mesélte, hogy a 3. Barbibébi regény lesz a következő, tehát tudtam, hogy ez nem friss ötlet. Az, hogy a jelenlegi magyar helyzetet ilyen jól bele tudta szőni az egészbe... hihetetlen. És nagyon, de nagyon örülök neki! Eddig is azt tapasztaltam, hogy Levente igenis letisztult véleménnyel van sok mindenről, legfeljebb nem veri csak úgy nagydobra. Itt viszont a transzneműség mellett a másik oldalon megjelent Krisz és az Ő dilemmája Atlassal. A meleg pár immáron öt éve együtt van és a nyakukba kapnak egy fiatal srácot (Atlas unokaöccsét) pesztrálni. Ezzel kapcsolatosan jelenik meg Krisz fejében a gondolat, hogy akár szívesen örökbefogadna Atlassal egy gyereket - de azt semmiképp sem otthon, a szülőföldjén, maximum itt Amerikában. (Azóta pedig ugye elfogadták az Alaptörvény módosítást... nem fogok politizálni, de tudnék szépeket írni és mondani.) Szóval nagyon örültem, hogy igenis foglalkoztunk ezekkel a mindennapi problémákkal, amikbe a teljesen normális emberek is beleütköznek, nem pedig csak mellékesen megjegyeztük őket. 

Visszakanyarodnék a filozofálás után magához a sztorihoz: Barbiék elveszítik Emilyt. Ennek kapcsán pedig felbukkan a bárnál Emily testvére, akiről ráadásul kiderül, hogy pap. Barbi és Andrew atya együtt próbálnak a végére járni annak, hogy mégis mi történhetett a lánnyal, ugyanis Barbi nem hajlandó elfogadni a tényt, hogy Emily önkezűleg vetett véget az életének. És ekkor találkozunk a habzó szájú ellenérvesekkel, a megértőkkel és lehet, hogy egyébként nem gondoltunk így bele, de valahogy mégis oldalt fogunk választani. Mi is hol bólogatunk, hol elszörnyedünk ettől a vaskalapos nézettől, hogy apa férfi, anya nő... és imádom, hogy Krisz egy gyönyörű mondattal szerelte le a csúnyán beszélőket. Látszik az ügyvédi tapasztalat! Barbiékhoz visszatérve pedig emellett megjelennek a drag queenek. Levente talán Netflixen felfedezte a RuPaul's Drag Race műsort és úgy gondolta, hogy akkor nekik is teret ad egy kicsit - az indok igazából mindegy. Szeretem, amikor egy író nem fél a mai témákhoz nyúlni és nem fél igenis fontos mondatokat adni a szájukba. Rose karaktere amennyire mellékes, annyira fontos dolgokat mondott. 

"Isten szeret engem, különben miért hagyná, hogy éljek? - Rose folytatja. - És szomorú, hogy míg ő olyannak lát, és olyannak szeret, amilyen vagyok, az őt állítólag képviselők megvetnek ezért. (...) El akarják velem hitetni, hogy Isten nem szeret. Pedig minket, akik embereknek születtünk, ha különbözőnek is látszunk, valójában ugyanolyan anyagból gyúrtak össze."

Forrás: pinterest
Barbi és Andrew atya tovább nyomoznak Emily ügyében hát, közben Krisz és Atlas kapcsolata pedig egyre furcsább irányt vesz, szinte olyan, mintha Atlas csalná Kriszt... akiben újra felébred az öt éves átok szindróma. Ő is a maga szakállára nyomoz, közben pedig igyekszik a fiatal unokaöccsnek megmagyarázni, hogy semmi, de semmi rossz nincs abban, hogyha két férfi szereti egymást. És ez szerintem ez követendő példa: el lehet magyarázni a gyerekeknek, hogy azt szeretünk, akit akarunk. Ez nincs nemhez kötve. Remekül hozza a gyerek esetében a 'de a többiek azt mondták' és a 'többiek is úgy csinálják' hozzáállást. Ha ezt a szülő pedig ráhagyja, innentől borul az egész. Végül persze Krisz nagy nehezen ismét tud beszélgetni fiatal barátjával, de Atlassal valami akkor sincs rendben. Mondanám, hogy a csattanó meglepő, de számomra ez a fordulat valahogy evidens volt az első elejtett morzsánál - nem tudom miért, sosem szoktam rájönni az ilyenekre, úgyhogy meglepődtem. Cserébe Emily esetében egyáltalán nem jöttem rá, hogy mi történt pontosan a lánnyal... ebben még fejlődnöm kell. Viszont szerintem semmi sem mondja el tökéletesebben az élményt, hogy délben ebéd után felcsaptam a könyvet és estig olvastam, amíg a végére nem értem. Hiányzott nagyon Levente stílusa (újra kéne olvasni a Dr. Lengyel sorozatot is...), a dolgokhoz való hozzáállása és Barbiék csapata is. Örülök, hogy az idő is telik, nem csak "folyamatosan" történnek velük dolgok, csupa rossz vagy és csupa - gyanúsan - jó. Még egyetlen dologra leszek kíváncsi, méghozzá Leon és Barbi kapcsolatára! Ez egyelőre a levegőben lóg, így várom a folytatást. 

Az utolsó fejezet viszont gyönyörűre sikerült. Erről csak ennyit írok, mert hiába spoileresnek jelöltem az értékelést, valamit nem szeretnék így sem ellőni a leendő olvasóknak. Annyit fűznék hozzá, hogy én mindig zenét hallgatok olvasás közben, és amikor a záró jelenet jött, akkor ez a dal szólt: 

"I miss you
Saying this out loud makes me miss you more
Though I’m looking at your picture,
I still miss you
Time is too cruel
I hate us–
us who now became to find it difficult to see each other even for once"
BTS - Spring day (teljes angol fordítás: ITT)



Műfaj: kortárs, romantikus, LMBTQ
Korosztály: 16+ évesek
Terjedelem: 476 oldal
Kötés: e-könyv, könyv
Cím: Legszebb heged (Barbibébi 3.)
Kiadó: Libri
Megjelenés: 2020

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rókavár © 2018. Diamond Fox - Minden jog fenntartva. Készítette: Láng Szilárd (Sol). Üzemeltető: Blogger.