Erika Johansen - Tear királynője

A borító [Forrás: Moly]

Fülszöveg: 

"A tizenkilenc éves Kelsea Glynn pontosan olyan, mint a többi hasonló korú lány: engedetlen, meg van győződve a saját igazáról és mindig mindent jobban tud az idősebbeknél. De tőlük eltérően ő éppen egy királyságot készül megörökölni: egy királyságot, ami korrupt, romlott és veszélyes. Vagy a legrettegettebb uralkodójává válik, vagy már az első héten orgyilkosok áldozata lesz – minden rajta múlik, és azon, hogy milyen döntéseket képes meghozni.

Erika Johansen regénye klasszikus fantasy elemekből építkezik, de nem szégyell sokszor kegyetlen és erőszakos lenni: a Tear királynője egy fiatal lány történetét meséli el, aki sokáig volt kénytelen száműzetésben élni, hogy végül hűséges testőreivel visszatérjen, és elvegye, ami jogosan jár neki. Fekete mágiával, rejtélyekkel és akciódús jelenetekkel teli történet, amire már Hollywood is lecsapott: várhatóan Emma Watson lesz a készülő film főszereplője és egyben producere is."

Ha jól dereng emlékeimben kutatva, akkor bizony ezt a könyvet egyrészt Jean, alias Gabi is ajánlotta, valamint kellett az Agave ajándékozásra 10 könyvet összeszedni és belefért. Aztán Nittaa, vagyis Betti meglepett egy rókás csomaggal, amihez ezt a könyvet is hozzácsapta és most egy kihívás keretében nekiugrottunk vgabi-val, hogy kivégezzük. Az eredmény? Hááááááát...

Őszintén mondom: megint úgy vagyok a könyvekkel, hogy csak úgy nekiugrom, ha tetszik a borító és nagyon sok Molynál láttam. Így válogatok újabban várólistára, kívánságlistára meg finnyáskodom és mangásodom. (Ilyen szó meg nincs is.) 
Ez is jött, látott, győzött; fogalmam sem volt, hogy miről szól, csak tudtam, hogy fantasy, biztos jó. Aha, fantasynak gyenge szerintem, disztópiának meg aranyos (mint megláttam az is a címkék között volt). De akkor szép lassan felépítem az egészet, háha még értitek is, hogy mi a bajom ezzel a könyvvel, történettel.

Lenyűgöző az észt borító [Forrás: Goodreads]

A borító nagyon szép, a cím jól látható, mégis a minta is látszik (a  kastély), igényes, a szokásos Agave minőséget kaptam, már ami a külsőt illeti. És ami a belsőt? Hát ne haragudjatok, de mégis mi ez a rengeteg elgépelési hiba a régebbi Agave kiadásokban? Nem győztem fotózni, hogy itt is hiányzik egy betű, amott is, ehol meg rossz a ragozás... Innentől már csak 4 csillagról folytatja a pályafutását a könyv, hihetetlenül tudott még késő este is zavarni és kizökkenteni a dolog (ez mondjuk egy csatajelenetnél azért igencsak számított).

A történet pedig lassú, lassú és még annál is lassabb. Az ötlet tök jó, de olyan szinten hiányzik nekem a történelmi háttér, hogy a felénél abbahagytam volna legszívesebben. Volt az Átkelés, de egyébként most mi van? Mire összetettem, hogy egyébként ez egy jövőben játszódó, mégis középkori állapotokat a modernnel keverő (lásd: kastély van, meg béna csatornázás, de fogamzásgátló gyógyszer az van) könyvet kaptam, elolvastam 150 oldalt. Ez pedig nagyon nem jó. A fejezetek elején található kis "történelmi idézetek" meg kapásból lelövik az egész trilógia poénját!
Érdekes, nem azt mondom, meg az elgondolás is szép - de konkrétan így, hogy tudom, hogy sikerrel jár a lány és felvirágoztatja a nemzetet, meg az országot... mi marad? Semmi izgalom? Semmi meglepetés? Jó, nyilván érdekes lehet, ahogy eljut addig, hiszen ott az ellenség, a morti szajha, a Vörös Királynő. Aki annyira sejtelmesen k*rválkodik, hogy majdnem elhittem, hogy egyébként csak egy boszorkány. Aztán a végén felbukkant egy démon, biztos, ami biztos (nehogy unalmasnak találjuk a katonákat) és így... állok a végén, hogy akkor most ez tetszett? Vagy engedjük el?

Nos, megpróbálom. Adok esélyt a sorozatnak, mert látom benne a potenciált. Egy cseppet sem tökéletes királynő kerül a trónra (mondjuk Emma Watson lesz állítólag a királynő - nagyon nem illik össze vele, hát elméletileg kicsit kövérkés a főszereplőnk!), de szívvel-lélekkel próbálja a népét megmenteni. És ez jó. Akárcsak a többi karakter! Buzogány nagyon vicces és mégis hű szolgája a koronának, bár valljuk be: nélküle nincs Tear. Azon kívül, hogy az úriember neve egyébként Lazarus (nonstop a Lazarus-hatás ment a fejemben, ahányszor olvastam), Ő segítette a királynőt végig. Nélküle körülbelül semmit se tudott volna tenni Glynn kisasszony. Örültem, hogy a többi testőr is kapott nevet és néhányuknak a múltját is megismerhettük, mert így nem csak bábok a tömegből. Viszont egyáltalán nem tetszett a kapuőr köré épített dráma, engem már zavart a végén. Kísértet pedig így igazán, konkrét leírás nélkül is szerelmemmé vált, ami nagyon furcsa, mert sok szerepe nem volt, de a legvégén az ajándék vitte a prímet! :) 

Kíváncsi vagyok, hogy a főkolompossal mi lesz végül és hogy Kelseanek milyen képességek lapulnak a birtokában - hát kívánságlistára tettem a folytatásokat. Remélem, hogy a fentebb említett hibákat sikerül kijavítani (mind a történetben, mind a szerkesztésben), mert tényleg egy érdekes disztópia történetet kaptam, nem a legerősebb kezdéssel, de ugye tudjuk: mindenkinek el kell kezdenie valahol.

Téma: disztópia, fantasy, mágia, kaland

Korosztály: 14+ évesek

Terjedelem: 352 oldal

Kötés: puhatáblás

Fordította: Huszti Zsuzsanna

Írta: Erika Johansen
Eredeti cím: The Queen of the Tearling

Kiadó: Agave Könyvek

Megjelenés éve: 2014
Magyar kiadás: 2015